Hát, hogy úgy mondjam, hozzá hasonló jellegű eladók nem gyakori vendégek ezen a blogon, és amikor azok, akkor pedig az üzleti teljesítményük miatt és ez most is így van. A zenéjéről nem is tudnék írni, hiszen nem hallgatom (talán nem is az a legfontosabb), viszont akarva-akaratlanul belebotlik az ember szóval ha címet nem is tudok mondani, de egy albumnyi dalát biztos hallottam már így vagy úgy. Ami végül is ihletet adott ehhez az íráshoz, az az, hogy már régebben feltűnt, hogy évente ad ki lemezeket, a legutóbbit pedig 2012. novmeber 19-én Unapologetic címmel. Ezek után nagyon érdekelt, hogy vajon ez kereskedelmileg, pénzügyileg milyen eredménnyel szolgálhat? Felmerülhet az emberben ilyenkor, hogy ha valaki ilyen gyakran ad ki új albumot, az egy idő után megszokottá válik, elmúlik az esemény jellege és végső soron folyamatosan csökkenő érdeklődést, csökkenő eladásokat eredményez ez az erőltetett tempójú lemezkiadás, az „addig üsd a vasat, amíg meleg” taktikája. (Ez véleményem szerint elsősorban a divathuszár, illetve tinielőadók esetében jellemző, hiszen nekik kevés idő áll rendelkezésre, hogy sok pénzt termeljenek, de Rihanna egyik kategóriába sem sorolható szerintem) De persze a valóság ennyire nem egyszerű (szerencsére) és többféle forgatókönyv lehetséges ilyen esetben is.
Rihanna első lemeze 2005-ben jelent meg Music of the sun címmel, amelyből 69 000 példány kelt el az első héten az USA-ban, információim szerint 2010 júliusának végéig (szintén az USA-ban) pedig összesen 593 000 db. Ezt beleszámítva nyolc év alatt hét albumot adott ki, ami rendkívüli termékenységre (vagy termelékenységre) vall, és ami ennél is fontosabb, szinte minden esetben nagyobb és nagyobb első heti eladásokat produkált az aktuális új albuma, mint az azt megelőző. Ezt remekül szemlélteti az alábbi ábra:
Amint látható 2005-től fogva szépen emelkedtek az eladási mutatók, egyedül a 2011-es Talk that talk esetében láthattunk egy kisebb visszaesést, aminek következtében felmerülhetett bennünk a következő: lehet, hogy ennyi volt, elfogyott a lendület? Az Unapologetic megmutatta, hogy erről szó sincs, sőt Rihanna pályájának legnagyobb első heti amerikai eladásait hozta, valamint – talán sokak számára meglepő módon – első #1 lemezét az USA-ban, emellett Nagy-Britanniában is első lett az albumlistán (99 000 darab), ott viszont már nem először. Az ábra kitűnően mutatja, hogy 2005 óta töretlenül ível felfelé a karrierje és egyelőre ez talán nincs is veszélyben. Első albumát kivéve mindegyik platina státuszban van az USA-ban, sőt a Good girl gone badből 2011 februárjáig már 2,7 milliót eladtak, lemezeiből világszerte több mint 25 millió fogyott, valamint több mint 60 millió single-je talált gazdára. Az, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen intenzív lemezkiadás mellett is folyamatosan növelje az értékesítéseit és sikeres maradjon, arról szívesen beszélgetnék a menedzsmentjével. Ugyanis ez a dolog messze nem sikerül mindenkinek, erre jó példa talán a Green Day idén megjelent/megjelenő „trilógiája” az Uno, Dos és a Tré (erről itt és itt olvashatsz), de igazából rengeteg más bandát lehetne említeni, akik felett egyszerűen eljárt az idő, már nem keltenek akkora érdeklődést, persze ez egyszer Rihanna esetében is be fog következni. Minden bizonnyal fontos, hogy megfelelő minőségű zenét játszik és még énekelni is tud, de ezek egyáltalán nem elegendők. Követni kell a divathullámokat mind zeneileg, mind divatban, az előadó imidzsében, folyamatosan alkalmazkodni a közönség elvárásaihoz, másképp fogalmazva ki kell találni, hogy mit akarnak és azt megadni nekik. És ez az, ami nagyon nehéz, de amint látjuk nem lehetetlen. Rihanna imidzsének és ez által az idők, a közízlés, az elvárások változásának is jó lenyomatai a lemezeinek a borítói. Itt most csak az első és eddigi utolsó albumának borítóját tettem be, de akit érdekel, annak érdemes lehet megnézni, egymás mellé rakni az összeset.
Persze minden itt leírt adat, jelenség elég relatív, főleg azok interpretálása, mivel mindenki másra asszociálhat ugyanazon dolog láttán, illetve másképp értelmezheti ugyanazt a jelenséget (különösen érdekes lenne megtudni, hogyan vélekednének az emberek a fenti két kép összehasonlításakor, mit gondolnának vajon mi változott 2005 és 2012 között, miből és mi lett a Rihanna brand). Az, hogy az új anyagból ment el a legtöbb az első héten, még nem jelenti, hogy ez lesz minden idők legnagyobb eladásokkal büszkélkedhető Rihanna lemeze. Attól, hogy a borítók (és ezzel a világ) úgy változtak, ahogy még nem biztos, hogy jobb vagy rosszabb lett az, vagy Rihanna, csak más. Én itt csak számokra, trendekre próbáltam felhívni a figyelmet, egy kicsit rájuk világítani, a megfejtést mindenkire rábízom. Ami viszont biztosnak tűnik, hogy egyre nagyobb üzletet jelent a barbados-i énekesnő, ami viszont bizonytalan: meddig?
