Egész pontosan július 17-én volt az általam nagyon várt nap. Ennek okai egyrészt a régi lemezeik (elsősorban a Red Albumot ismerem és szeretem), illetve az új anyag kiadása előtt meghallgathatóvá tett új szerzemények. Különösen a March to the Sea tetszett, de a Take My Bones Away is nagyon jól sikerült, míg az Eula inkább amolyan merengős őszi napokra való, de olyan hangulatban tökéletes. Szóval komoly, kizárólagosan szubjektív elvárásaim voltak a lemezzel kapcsolatban, amelyeknek az sajnos nem felelt meg. Ha nem is nagy, de egy kisebb csalódás ért, mikor először (és másodszor) hallgattam meg a teljes lemezt. Úgy éreztem, hogy a fent nevezett első két dal inkább a kivételek csoportjába tartozik az albumon, és a főáram egész más. Tehát sajnos az idei év egyik legjobban várt lemeze nálam nem aratott osztatlan sikert. Viszont abban a szűk rétegben, ahol ők ismertek, viszonylag széleskörűt. Az eladások első hetében az USA-ban 12 000 darab kelt el a Yellow and Green című lemezből, míg az eggyel korábbi Blue Recordból annak idején kb. 4000 példány. Ezzel a teljesítménnyel természetesen legjobb Billboard helyezésüket érték el, ami a 30. helyet jelenti a 200-as listán. Amúgy több, hasonló közegben mozgó zenekarral együtt, az idei albumával a Baroness is egyértelműen felfelé ívelő pályára lépett, egyfajta underground divattá válva, persze nem elsősorban Magyarországon. Kár, hogy ezt nekem egy kevésbé tetsző lemezzel tették.
A banda amúgy már július eleje óta Európában turnézik, egészen augusztus 19-ig. A körút nem meglepő módon nem érinti hazánkat, leginkább Nyugat-Európában lépnek fel, keleten csak Prágában és Katowicében, hozzánk legközelebb pedig Bécsben július 31-én.
