Biztosan többen vannak, akik hallottak már a „három csapás” (angolul két kifejezést használnak rá: „three strikes” és a jóval finomabb „graduated response”) rendszeréről, de szerintem Magyarországon a többség még nem. Ezért először bemutatom, hogy is működik. Tömören fogalmazva azt takarja, hogy a jogtulajdonosok értesítést küldhetnek általuk észlelt jogsértés esetén külön erre a célra felállított hatóságnak, amely ezt vizsgálja, és jogossága esetén értesíti a jogsértő személy internetszolgáltatóját, aki erről egy figyelmeztetést küld az internet előfizetés tulajdonosának (tehát nem biztos, hogy a jogsértőnek). Három ilyen figyelmeztetés (1 éven belül) után már bíróság dönt arról, hogy milyen büntetést alkalmaz a jogsértővel szemben. Ez lehet pénzbírság, vagy az internet hozzáférés bizonyos ideig tartó felfüggesztése. Az, hogy ezek közül melyik az elsődleges büntetés, és melyik milyen mértékben, illetve határok között alkalmazható, országonként eltérő. Ezt a rendszert már világszerte több államban alkalmazzák, több EU-s országban is. (Az EU-ban alapvető jog az internethez való hozzáférés, így azt csak úgy nem lehet megvonni. Ehhez kell a bíróság.) Amúgy Magyarországon egyelőre nem kell tartanunk ilyen jellegű rendszer bevezetésétől.
Ebben a bejegyzésben azonban alapvetően nem arról akarok elmélkedni, hogy ez a modell most jó, vagy sem, ha rossz, miért az, és hogyan kellene változtatni rajta, vagy egyszerűen csak eltörölni. Én itt mondhatnám a magamét, meg mindenki más is, de a szórakoztatóipari lobbi mindannyiunknál erősebb. Franciaország vezető politikusai sem a szerzői jog iránt érzett határtalan tiszteletük miatt tervezték, majd vezették be elsőként ezt a három csapást példás gyorsasággal. Valószínűleg a szakszervezeteknek, a szórakoztatóipari vezetőknek is szerepe volt ebben. (Hozzá kell tennem, hogy Franciaországban a miénkhez képest jóval nagyobb tisztelet övezi a művészeket, és a szerzői jogot, de talán még Nyugat-Európában is kiemelkedően.) Ahogy említettem Franciaország úttörő volt e rendszer kialakításában és bevezetésében, azóta pedig több állam is követte a példát. Legutóbb például 2011. szeptember 1-jén Új-Zélandon lépett életbe ez a rendszer, ott a pénzbírság kiszabásán van a hangsúly. Amúgy e rendszer gondolata kb. 5-6 évvel ezelőtt merült fel először, csak időt vett igénybe a lobbi, a szabályozás kidolgozása, a megfelelő testületek felállítása stb. Franciaországban 2010 októberében lépett hatályba a három csapás. Azóta eltelt egy év, ami lehetőséget ad arra, hogy elemezzük a hatásait, eredményeit ennek a modellnek. Mert mint minden más rendszer esetében, itt sem elég néhány hónap a végleges következtetések levonására. Igazából egy év sem, de ennyi idő után már lehet látni bizonyos dolgokat. Szeptember végéig majdnem 700 000 francia internet előfizető kapott legalább egy figyelmeztetést az ország illegális letöltések ellen küzdő hatóságától, a Hadopitól (Haute Autorité pour la diffusion des œuvres et la protection des droits sur internet). Ebből kb. 650 000 volt első figyelmeztetés, ami 2011 februárjában még csak 471 000 volt. Szeptemberig kb. 44 000 előfizető kapott második, 60 harmadik figyelmeztetést. A büntetés lehet maximum 1500 euró, vagy egy hónapig terjedő internet előfizetés felfüggesztés. Az a kb. 694 000 előfizető, aki legalább egy figyelmeztetést kapott, az összes szélessávú internet előfizető 3 %-át teszi ki (2011 első negyedévében kb. 22 millió volt belőlük Franciaországban, természetesen az internethez hozzáférők száma ennél több), ami arányában nem tűnik soknak, de számában szerintem igen. De véleményem szerint ennél többen sértenek szerzői jogokat, csak nem derül fény minden esetre, illetve egyszerűen lehetetlen minden egyes esetet jelenteni és kivizsgálni. Amúgy az nem tiszta, hogy kik, milyen jellegű jogsértés után kaptak figyelmeztetést. Valószínűsítem, hogy egyszeri letöltésért is járhat az.
Még ezekből az adatokból sem vonható le azonban sok minden. Az egy év alatt majdnem 700 000 legalább egyszer figyelmeztetett előfizetőből 60 kapott hármat egy éven belül, akiknek valamiféle szankciókkal kell szembenézni. Persze a cél nem is az, hogy mindenkit megbüntessenek, hanem, hogy visszatartsanak a jogsértéstől, és legális zenefogyasztásra ösztönözzenek (tudomásom szerint a figyelmeztetések tartalmaznak egy rovatot, ami legális zene vásárlási módokat ismertet) így növelve jelen esetben a francia lemezipar bevételeit. Tehát üzleti szempontból e rendszer hatékonyságának talán legfontosabb mérőszáma a zeneeladások összbevétele, az előbbieket ezen adattal kiegészítve már többet lehetne mondani a modell hatékonyságáról (viszont ez az adat nem ismert számomra). Ha ez a szám pozitívan alakult az egy évvel korábbihoz képest, akkor valamiféle sikerről beszélhetünk (de nem biztos, hogy az esetleges növekmény 100 %-a a három csapás hatékonyságának köszönhető, más tényezők is szerepet játszhatnak). Amint tudjuk, legfontosabb szempont pedig az üzleti, úgyhogy ha eszerint működőképes a modell, akkor jöhet bármilyen tiltakozás az emberek részéről, a rendszer maradni fog esetleg kisebb változtatásokkal, átterjedve más országokra, esetleg az egész EU-ra.
