Szeptember 24-én jelent meg a Green Day ¡Uno! című alkotása, amely a sorozat első darabja, a többiek majd szép sorban követik, egész pontosan idén novemberben és 2013 januárjában. Ez esetben is az eladásokról lesz szó, de nem állhatom meg, hogy ne írjak egy kicsit a zenéről. Elég sok promo anyag készült a lemezhez, én ezeket ismerem, amelyek alapján annyit tudok mondani, hogy a jól bevált recept szerint főztek most is, csak az a kérdés, hogy ízlik-e még annyira az embereknek, mint mondjuk 2004-ben az American Idiot idején. Hát megkockáztatom, hogy annyira már nem, de még mindig nagy dobás üzletileg egy Green Day anyag. A riffek, dallamok, hangzás egyből ismerősek, amik egyrészt rendben vannak, hiszen azért a zöldeknek van egy jellegzetes egyénisége, viszont másrészt szinte ugyanazokat a dalokat harmadjára újraírni már sok lehet. Persze ez tökéletesen relatív, szóval hagyjuk is. Jöjjenek az objektív számok, itt nincs mellébeszélés.
Az említett albumból az értékesítés első hetében 139 000 példány kelt el az USA-ban, amivel a Billboard második helyét szerezték meg. Az Egyesült Királyságban szintén a második helyen nyitottak 42 651 darabbal, Kanadában pedig a harmadik helyen 12 000 darabbal. Ezekről önmagában annyit mondhatunk, hogy nem rosszak, de leginkább egy trend részeként értelmezhetők, amit az alábbi ábra hivatott megmutatni nekünk:
Sajnos a 2000-es Warning című korongról nincsenek ilyen jellegű információim, de annak idején a kereskedelmi sikere mérsékelt volt, nem hinném, hogy a Nimrodnál jobb adatokat produkált volna. Na de inkább nézzük azt, ami van. Jól láthatóan az American Idiot hozta meg a nagy sikert (nem mintha addig nem lettek volna sikeresek – kereskedelmi szempontból – de azért ez mégis egy teljesen már korszakot nyitott a zenekar életében) és aminek a hatásából még ma is élnek. Az ilyenkor szokásos görbe tárul elénk most, szép lassan kifullad a divat. Ugyanazt a terméket, kicsit újracsomagolva lehet árusítani sokáig de természetesen már egyre kevesebb embernek. Mindig lesznek Green Day rajongók, de egyre fogyatkoznak, hiszen a felnövő generációknak már nem feltétlen kellenek e korosodó „punkok”, illetve sokan a maiak közül kinőnek ebből. Ahogy az lenni szokott. Hasonló figyelhető meg az Offspring esetében is, annyi különbséggel, hogy ők ilyen magasban sosem jártak, annak is köszönhetően, hogy zenéjükben nem eszközöltek akkora változtatást (azért persze az utolsó két lemezükkel ők is egyre inkább a pop irányába mennek, nem mintha előtte olyan emészthetetlen zenét játszottak volna), mint a Green Day. Érdemes még megemlíteni, hogy az American Idiotból időközben 14 millió darab fogyott el világszerte, csak az USA-ban több mint 6 millió, a 21st Century Breakdownból 4 millió globálisan, több mint 1 millió az Egyesült Államokban.
Szóval a felhajtás még sikeres, a lemezek fogynak, de rendkívül kíváncsi vagyok, hogyan fognak fogyni a következő darabok, hiszen nagyon gyors egymásutánban jönnek majd és ilyenkor fenn áll a lehetősége, hogy elveszik az „esemény jellege” egy ilyen dolognak. Mondjuk a novemberi darab tökéletes lesz a karácsonyfa alá, a januári meg a Jézuskától kapott pénzen lesz majd megváltva.
