Október 9-én jelent meg e jeles zenekar legújabb nagylemeze All we love we leave behind címmel. A szokásostól eltérően most egy kicsit írok a zenéről, benyomásokról is, nem csak az eladásokról. Én a sokak által gyengécskének tartott Axe to fall kapcsán ismerkedtem meg a bandával, amely albumot a mai napig szeretem és hallgatom. Persze nem minden dal egyformán erős, de összességében szerintem jó anyag. Természetesen időközben hallgattam a korábbi albumaikat, többet-kevesebbet. Azért a Jane Doe érzelmi mélységébe nem mindig van „kedve” lemerülni az ember fiának, de talán épp attól olyan jó, hogy egy ilyen helyzetet fog meg és ír le. Szóval ezek után nagy érdeklődéssel vártam az új lemezt, amiről először az Aimless arrow került fel a netre és eleinte nem nagyon tetszett. Aztán persze ez változott, de meghallgatva az új dalokat – nem is egyszer - találtam magamnak tetszetősebbeket is. Különösen bejön a Tender abuse, a Sadness comes home, az Empty on the inside, a Coral Blue, a Shame in the way, az All we love we leave behind és a Predatory glow, valamint ebbe a sorba illik a fentebb említett klipes dal is. A számok egy része nekem nagyon frissen hat, annak ellenére, hogy néha visszaköszönnek bizonyos megoldások, amik már itt-ott előfordultak a pályájuk során. De ezen igazából ki lepődik meg? Ezek a megoldások kifejezetten rájuk jellemzőek, általuk (és a hangzás által) egyből felismerhető, hogy egy Converge dalt hallunk. E tényezők pedig azt jelentik, hogy egy egyedi, stílusában meghatározó bandáról van szó. A régebbi lemezek emészthetetlen komplexitása és érzelmi mélységei talán már örökre a múltba vésznek, amely folyamat talán az Axe to fallnál kezdett nagyon hangsúlyos lenni. Szerintem az ilyen dolgokkal egyáltalán nincs probléma, a dalokat ők írják, olyanokat, amilyeneket akarnak, hogy kinek tetszik, azt majd meglátjuk. Véleményem szerint egy természetes változási folyamatról van szó, amely most épp erre tart. Az arányokat tekintve, hasonló a helyzet az Axe to fallhoz, mivel a dalok valamivel több, mint fele tetszik, a többiek esetében vannak értékelhető momentumok és bizony olyanok is, amiket csak tölteléknek tartok, viszont a jó pillanatok annyira erősek, hogy feledtetik a gyengébbeket, szóval nálam az év egyik kedvenc a lemeze az All we love we leave behind.
Akkor most essék szó az eladásokról. A lemezből az értékesítések első hetében 6400 példány kelt el az USA-ban, amivel a Billboardon a 69. helyet szerezte meg. Az eladott mennyiséget tekintve ez valamivel gyengébb teljesítmény, mint három évvel korábban, amikor is az Axe to fallból 7400 darabot adtak el, amivel viszont csak a 74. pozíciót csípték el a Billboardon (No heroes 151., You fail me 171.). Az album egyelőre csak CD-n és digitális formában jelent meg. Kapható limitált kiadásban is, ami összesen 17 dalt tartalmaz, 3 bónusz felvételt, amik viszont nem újak, hanem a 2009 óta single, illetve split formában kerültek kiadásra. Tervben van vinyl piacra dobása is, azonban a zenekar információira támaszkodva, az új Beatles válogatás kiadványa miatt az üzem elég leterhelt és kicsit csúsznak a munkálatok. Ismereteim szerint itt is várható alap és limitált kiadás, én ez utóbbiak valamelyikére pályázok.
