Rockhaven

Az alábbiakban itt megnézhetitek, hogy a Mastodon a nyáron hol fog fellépni az öreg kontinensen. A lista nem hivatalos, valószínűleg nem is végleges, de megbízható. A banda jelenleg Észak-Amerikában turnézik az Opeth társaságában. A lista után megtekinthető a Dry Bone Valley-hez készült hivatalos koncertvideó is. HD minőségben ajánlom, megéri várni amíg betölt. Remélem DVD-n is megjelenik majd!

05/25 – Rock in Rio Lisboa, Portugália

05/26 – Sonisphere Spanyolország

05/27 – Pinkpop Festival, Hollandia

05/28 – Werchter Boutique, Belgium

05/30 – Sonisphere Svájc

06/1-3 – Ursynalia Student Festival, Lengyelország

06/6-9 – Sweden Rock Festival, Svédország

06/09 – Vainstream Rockfest, Németország

06/10 – Nova Rock, Ausztria

06/13 – Bergen Calling, Norvégia

06/20 – Riga, Lettország

06/22-24 – Graspop Metal Meeting, Belgium ?

06/24 – Eindhoven, Hollandia

06/25 – Amszterdam, Hollandia

06/27 – Róma, Olaszország

06/29 – Rock Werchter, Belgium

06/30 – Les Eurockéennes, Franciaország

07/03 – Dublin, Írország

07/04 – Dublin, Írország

07/06 – T in the Park, Nagy-Britannia (Skócia)

A zenekar harmadik nagylemeze Yellow & Green címmel július 17-én fog megjelenni a Relapse gondozásában. Az album producere a már a Blue Recordnél közreműködő John Congleton lesz. A banda szinte a teljes tavalyi évet kihagyta koncertezés szempontjából és a dalírásra koncentrált, aminek eredménye bizonyos információk szerint egy dupla lemez lesz. Egyelőre ennyi ismert az új anyagról, melynek boltokba kerülése előtt már áprilisban turnéra indul a társaság a Meshuggah vendégeként. Erről itt olvashatsz bővebben.

Az oaklandi bandának április 3-án jelent meg a De Vermis Mysteriis című új nagylemeze, amelyből 7400 darab kelt el a megjelenés utáni első héten, amivel a Billboard 200-as lista 63. helyét szerezte meg. Az album az Amazonon jelenleg 13,54 dollárba kerül CD, 6,99-be mp3 és 26,98-ba vinyl formátumban. 16 dolláros átlagárral számolva ez 118 400 dolláros kiskereskedelmi bevétel (persze nem mindenki az Amazonról vette meg, hagyományos boltokban pedig valószínűleg többe kerül), ezek után tippem szerint nagyjából 90 000 dollár lehetett a kiadó bevétele. Érdekesség, hogy a 2010-es Snakes For The Divine is 63. volt annak idején, de az ezt a pozíciót még 8600 példánnyal érte el. Az album felvételei a Converge gitáros Kurt Ballou stúdiójában készültek, aki egyben producere is volt az anyagnak. A zenekar júnuis 30-án észak-amerikai turnéra indul, amely 27 állomásos lesz és augusztus 12-ig tart, a későbbiekben valószínűleg európai dátumok is lesznek.

Frissítés: A lemez a második héten a Billboard 200. helyén szerepelt.

Nemrég jelentette a New York Post, hogy összesen 3 millió felhasználója van a Spotify-nak az Észak-Amerikai országban, amiből 600 000 előfizető, tehát havi 5, vagy 10 dollárt fizet a streaming szolgáltatásért. Véleményem szerint ez nem rossz eredmény kilenc hónap alatt, de persze ezt mindenki másképp értékelheti, annak függvényében, hogy (reálisan, vagy nem reálisan) mit várt ettől a piacra lépéstől. Bizonyos kiadók elégedetlenek, szerintük a Spotify túl nagy ígéreteket tett, valószínűleg nagyon nem tetszik nekik, hogy 3 millióból kb. 2,4 ingyen hallgatja a zenéiket, ráadásul legálisan. A napokban amúgy egyéb számok is napvilágot láttak, a Facebook adatai szerint 17,5 millió tagja használja a Spotify alkalmazást, tehát elvileg legalább ennyi felhasználója van a streaming szolgáltatónak. Saját adataik szerint több mint tíz millióan élnek az általuk kínált lehetőségekkel és több, mint három millióan fizetnek érte világszerte. A két felhasználói adat eléggé eltér egymástól, de technikailag igaza lehet mindkettőnek, mert végül is 17,5 millió több mint 10. Abban, hogy a Spotify esetleg a valóságnál alacsonyabb számot ad közre, szerepet játszhat, hogy így jobb arányt tudnak felmutatni az ingyenes regisztrált tagok fizetősekké konvertálásában. Amúgy ez a 17,5 milliós adat esetén is 17,1 % százalék (USA-t tekintve 20 %), ami nem rossz, persze lehetne jobb is, mint általában minden. Ez a faktor alapvető jelentőségű, ugyanis hosszútávon a fizető vendégek tarthatják el ezt a modellt. Azt tekintve, hogy az Egyesült Államokban az emberek inkább a letöltéseket szeretik, a zenéhez jutásnak ezt a módját kedvelik inkább, főleg jó eredmény, ráadásul a Spotify-hoz hasonló szolgáltatások nem rontották az mp3 boltok forgalmát. Egy olyan piacon, ahol már rég kialakult a zenék letöltéses vásárlása (ami az USA-ból indult ki és ma is ő a meghatározó e tekintetben), nem könnyű új digitális modellel sikereket elérni. Nekem, mint üzletileg semleges szemlélőnek az a véleményem, hogy ez fenntartható zene monetizálási modell, modern, sok ember elvárásainak megfelel, persze hozhatna több pénzt, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a létezése nélkül több tíz millió dollárral kevesebb bevétele lenne a kiadóknak. Tehát azért még sem rossz, hogy van.

Négy év szünet után ismét lemezt adott ki a pop királynője, március 23-án MDNA címmel. Nem kell sokáig magyarázni, hogy miért, de ő az egyik legjobb üzlet a zeneiparban, aki a rendkívül sikeres turnék mellett még a zeneboltokban is a pénztárcájuk kinyitására ösztönzi sok-sok rajongóját. Új albumából az értékesítés első hetében 359 000 példány kelt el az USA-ban – a Billboardon természetesen első lett - több mint előző lemezéből 2008-ban, ami azért nem rossz teljesítmény a zeneeladások folyamatos csökkenése mellett. Persze ez még csak hét nap adata, majd hosszútávon meglátjuk mi lesz. A további fontos piacokon is jól fogyott az anyag, Nagy-Britanniában 56 335 darab kelt el belőle (első volt a UK Charts-on), Németországban a helyi zeneipari szervezet már aranylemeznek minősítette 100 000 darabos kiskereskedelmi megrendelés alapján, és ugyanilyen módon Ausztráliában is aranylemez, ami ott 35 000 egység után jár (ezek nem eladási számok, hanem legalább ennyit szállított a kiadó az üzletekbe). Japánban az Oricon szerint 31 000 fizikai példányban kelt el az MDNA, de információim szerint az említett cég partnerei nem fedik le az egész piacot, így ez a szám jelentősen nagyobb lehet a valóságban, emellett Törökországban pedig rekordot állított fel, miután négy nap alatt több mint 30 000-et vettek belőle, külföldi albumból még soha ennyit korábban.

Természetesen koncertek nélkül sem maradnak a rajongók, az eddigi tervek alapján idén 76 műsort ad három földrészen, de több mint valószínű, hogy a turné jövőre folytatódik. Négy fellépése lesz a Közel-Keleten, 29 Európában (hozzánk legközelebb Bécsben) és 43 Észak-Amerikában. A körút május 29-én Tel-Avivban indul útjára. Jövőre várhatóan (újabb európai és észak-amerikai bulikkal is) ellátogat a Távol-Keletre, elsősorban Japánra gondolok, de Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea és a mostanában népszerű és valószínűleg jövedelmező Indonézia is szóba jöhet, továbbá Ausztrália és Dél-Amerika. Alább érdekességként megtekinthetők Madonna lemezeinek első heti eladásai 1992-vel kezdődően. Eddigi pályája során – a ’90-es évek kivételével – minden évtizedben volt No. 1 albuma.

A 2011. január 19-én megjelent lemez eladásai nemrég átlépték a 20 milliós határt globális szinten és még mindig szépen fogy. A 2012 februári Grammy után jelentősen felfutott értékesítés után még a múlt héten is 121 000 darabot vettek belőle az USA-ban, amivel a harmadik volt a Billboard 200-on. A 21 március végén lépte át a bűvös 20 milliós határt, most kb. 20,4 milliónál állhat a mutató, ebből öt milliót 2012 első negyedévében sikerült eladni. Csak az USA-ban több mint nyolc millió példány ment el belőle (8x platina) március 25-ig, ezzel ott ez a negyedik legjobban fogyó lemez az elmúlt tíz évben. Az énekesnőnek hazájában sem kell szégyenkeznie, márciusig 4,5 millió talált gazdára albumából, amivel az 15-szörös platina, a legjobban fogyó lemez a 21. században, a legnagyobb digitális eladásokkal rendelkező és minden idők hatodik legnagyobb összeladási számokat mutató albuma Nagy-Britanniában. További, szinte hihetetlen (nem mintha az eddigiek nem lennének lenyűgözőek) dolog, hogy Kanadában is több mint egy millió kelt el belőle, ami már gyémánt lemez, amelyet ott 800 000 darab után adnak. E besorolás jelentőségét az mutatja legjobban, hogy Kanadában 40 000-től arany-, 80 000-től platinalemez jár, amiket szintén nem könnyű megszerezni, de ez Adele-nak csak laza ujjgyakorlat volt (ezeket a kategóriákat és a hozzájuk tartozó követelményeket minden országban úgy határozzák meg, hogy megfelelően nehéz legyen teljesíteni őket, hogy lehetőleg ne legyen minden második album aranylemez). És a legdurvább, hogy még nincs vége. Valószínűleg azért az év hátralévő részében már nem fognak negyedévente öt milliót eladni belőle, de további milliókkal emelkedhet az év végéig az értékesítési adat. Az előbbiek után egy kicsit vicces, hogy Magyarországon is aranylemez a 21, ami legalább 3000 eladott példányt jelent. De hozzá kell tenni, hogy akármennyire is megmosolyogtató ez a szám, attól ez még eredmény, ugyanis kb. vért lehet izzadni, mire valaki elad 3-4000 darabot a lemezéből kis hazánkban. Szóval ez inkább e küldetés teljesítésének szól, mint egy égbe szökő, hatalmas eladási mutató tiszteletére.

Külön érdekes, hogy nem kellett egy több mint száz állomásos, több kontinenst érintő, mindent elsöprő turné ahhoz, hogy ilyen hihetetlen eredményt mutasson fel az album. Adele mindössze 51 koncertet adott a 21 megjelenése óta, egész pontosan 2011. március közepe és szeptember vége között, több hónap pihenővel. Persze azért a rádiók, zene tv-k megállás nélkül játszották a dalait, és a Grammy is hatalmasat dobott a lemez eladásain. Szóval az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerű korongja ez, amit biztos nehéz lesz felülmúlni, akárki is próbálkozzon vele.

Március 26-án jelent meg az IFPI-nak a lemezipar 2011-es évét összefoglaló jelentése, az alábbiakban ennek egy rövid összefoglalóját olvashatjátok. (Korábban itt írtam a digitális zeneértékesítés tavalyi teljesítményéről). A szervezet jelentése alapján a lemezipar (record industry) teljes bevétele 3 százalékkal, 16,6 milliárd dollárra csökkent 2011-ben az azt megelőző évhez képest. A forgalom négy legfontosabb forrásának alakulása a következő volt: a fizikai hanghordozók eladásai 10,2 milliárd dollárra csökkentek 8,7 százalékos visszaesés eredményeként, eközben a digitális piac bevételei 8 százalékkal emelkedtek 4,84-ről 5,23 milliárdra, az előadói jogokból származó pénzek szintén növekedtek, méghozzá 4,9 százalékkal 905 millió dollárra. A negyedik kategória teljesen új, most szerepel először az IFPI szokásos éves jelentésében, magyarul nem is tudom van-e hivatalos elnevezése, így angolul használom: a „synchronization revenues” címszó alatt olyan bevételek értendők, amelyeket a zenéknek pl. filmekben vagy sorozatokban való felhasználása után kap a kiadó. E bevételek is növekedtek 2010-hez képest, egész pontosan 5,7 százalékkal 342 millió dollárra (ilyen jellegű járandóságok korábban is léteztek, csak eddig nem kaptak külön kategóriát). A változásoknak köszönhetően – összforgalom csökkenése, illetve azon belül az alkotóelemek bevételi adatainak alakulása - az egyes források összbevételen belüli aránya is módosult. A digitális zeneeladások már az egész 31, az előadói jogok 6, a „synchronization revenues” pedig 2 százalékát teszik ki. Ahogy a számokból látható, a legmeghatározóbb bevételi forrás még mindig a fizikai hanghordozók, azon belül is a CD-k értékesítése, eladásaik esése 2011-ben pedig 5 százalékkal kisebb volt 2010-hez viszonyítva.

A legnagyobb lemezpiac továbbra is az USA 4,37 milliárd dolláros forgalommal, a második Japán 4,09, a harmadik Németország 1,47, a negyedik Nagy-Britannia (tavaly csúszott le a harmadik helyről) 1,43, és az ötödik Franciaország épp csak 1 milliárd dollár feletti bevétellel. Már a top 5-ön belül is nagy különbségek vannak, ami csak tovább fokozódik, ha a top 10-et nézzük: hatodik a világranglistán Ausztrália (475 millió $), utána a sorrend pedig Kanada (434 millió $), Brazília (262 millió $), Hollandia (240 millió $) és Olaszország (240 millió $). Ugyan összességében tavaly is csökkent a lemezipar bevétele, de természetesen a kép nem ennyire egyszerű. 2011-ben 17 ország zenével kapcsolatos bevételei mutattak növekedést, amelyek közül hét a top 20 piac közé tartozik: Ausztrália (+5,7%), Kanada (+2,6%), Brazília (+8,6%), Dél-Korea (+6,4%), India (+6,2%), Mexikó (+5,5%) és Svédország (+3,0%). Amint látható többnyire a fejlődő országok és/vagy a nyugatiakhoz képest fejletlen lemezpiacok törnek felfelé (megjegyzendő, hogy az említett top 5, érett piacok évek óta zsugorodnak), a BRICS országok közül kettő már itt is érezteti hatását.

Kiemelendő fejlemény, hogy az előadó jogok és „synchronization revenues” együtt már 8 százalékát teszik ki a lemezipar bevételeinek, valamint ezek további növekedése várható. E források néhány évvel ezelőtt még szinte nem is léteztek, de a problémák arra sarkallták a kiadókat, hogy korábban ilyen aprópénznek számító és többnyire be sem szedett összegek után is menjenek. Az USA-ban pl. a rádióktól 5-6 évvel ezelőtt még nem szedtek előadói jogokért pénzeket. Az Egyesült Államokban tavaly 131 millió dollár származott az előadói jogokból a 2010-es 90 millió után (láthatóan egyre nagyobb a hangsúly e pénzforráson), ezzel 14,5 százalékát adja a 905 milliós globális összbevételnek. Ezzel szemben a synchronization bevételek tekintetében viszont ők vezetik a piacot, azok 54,7 százaléka (187 millió dollár) realizálódott náluk, ez a bevételi forrás az USA-ban a leginkább kialakult, valószínűleg egyenes következményeként a sorozatok és filmek gyártásában is megmutatkozó dominanciájának. Tehát a digitális zeneértékesítésen kívül több más új pénzszerzési lehetőség is létezik, amelyek egyre jelentősebbek, a lemezcégek mindenhol meg akarják fogni a legutolsó centet is.

Összefoglalásul túl sokat és főleg újat, eredetit, amit még nem említettem valahol, nem tudok mondani. Így nem is fogok semmit, beszéltek helyettem a számok. (Forrás: billboard.biz)

Ugyan nem tudom, hogy mit várt a kiadó, de szerintem felülmúlja az első heti eladási mutató a várakozásokat: az USA-ban a megjelenés utáni hét napban 18 342 darab kelt a Koloss című korongból, amivel a tekintélyes 17. pozíciót szerezték meg a Billboard 200-on. Ilyen jellegű zenével ez szép teljesítmény, bár a listán megszerzett jó helyezéshez hozzájárulhatott, hogy valószínűleg nem voltak nagy lemezmegjelenések a múlt héten az USA-ban. A 2008-as Obzenből 11 400, a 2005-ös Catch 33-ből 7000, a 2010-es Alive című koncertanyagból pedig 3000 példány fogyott el az első hét napban. Az új album zeneileg szerintem viszont nem annyira jó, mint ahogy azt az eladásai mutatják. Nekem sokkal jobban tetszenek a régebbiek főleg, az Obzen, Chaosphere és a Nothing, de az I EP is remek. Valahogy egyik dal sem fogott meg annyira, hogy végtelenítve hallgassam, vannak olyan számok, illetve témák, amik jók, érdekesek, de összességében (eddigi véleményem szerint) a közepest valamivel meghaladó lemez született.

A zenekar nemsokára turnéra indul, előbb Nagy-Britanniában (április 12-20), aztán Észak-Amerikában (április 29-május 23) koptatják a színpadokat, majd egy kis pihenő után június 2-án kezdik meg, a jelenleg még alakulófélben lévő európai körútjukat. (Ennek eddigi dátumai itt megtekinthetők.) Alább pedig a Break those bones whose sinews gave it motion című szerzeményhez nemrég kiadott klip nézhető meg.

Frissítés: a második héten a 131. helyre csúszott lemez a Billboardon.

Még februárban írtam róla, hogy megkezdődött (pontosabban a Universal kérte az illetékes szervek véleményét) a bizottsági vizsgálat az EMI lemezkiadó társaságának a Universal Music Group általi felvásárlásának ügyében. Még március 23-án tett közzé egy jelentést az EB, miszerint az eljárás a második, már jóval inkább részletekbe menő szakaszába lép. A Bizottság véleménye szerint a tervezett tranzakció magas összesített piaci részesedést biztosítana a fizikai és digitális zenei hanghordozók nagykereskedelmében az így létrejövő szervezetnek az Európai Gazdasági Térség területén, így a Universal piaci ereje jelentősen növekedne. Továbbá hozzátették, hogy a vizsgálat eddigi eredményei szerint a Universal az EMI megvásárlása után kb. kétszer nagyobb lenne, mint az őt követő versenytársa (az EGT-n belül), és nem biztosított, hogy eléggé korlátozva lenne a hatalma a többi, maradék piaci szereplő (Sony és Warner Music) és a vásárlók által. A közlemény kiadásától számítva 90 nap áll az EB rendelkezésére, hogy döntést hozzon az ügyben: azaz engedélyt adnak a felvásárlásra, vagy bizonyos kikötéseket (pl. elidegenítés) tesznek a Universalnak a jóváhagyás megszerzéséhez. Az EB alelnöke elmondta, hogy a tervezett felvásárlás csökkentheti a versenyt a zeneértékesítés piacán, így az európai fogyasztóknak hátrányt okozhat. Az EB feladata annak biztosítása, hogy a fogyasztók versenykörülmények között válogathassanak a lemezipar kínálatából. A Universal Music Group közleménye kimondja, hogy ők mindig is úgy számoltak, hogy a második szakaszba lép a vizsgálat, megértik a Bizottság álláspontját és teljes mértékben együtt fognak működni, hogy mindenki számára kielégítő megoldás szülessen.

Az EMI Music Publishingnek a Sony/ATV Music Publishing általi felvásárlásával kapcsolatos vizsgálat első fázisának eredményeit április 2-án ismerteti az Európai Bizottság. Valószínűleg ott is az előzőhöz hasonló, „politikailag megfelelő” nyilatkozat fog születni, amely mély aggodalommal tekint a majdani piac és az európai fogyasztók helyzetére, érdekeikre és a minden bizonnyal csökkenő versenyre, de később valószínűleg engedélyt ad a tranzakciókra.

Ez azt jelenti, hogy minden munkafolyamat véget ért, mondta Dexter Holland szombaton, és már rövid időn belül hallhatják az új anyagot a rajongók. Konkrét megjelenési dátum ugyan egyelőre nincs, de a hírek szerint Európába már népszerűsíteni jönnek a lemezt, szóval áprilisban vagy május elején boltokba fog kerülni. Ez lesz az első album Pete Parada közreműködésével, aki 2007 óta a zenekar dobosa. Az eddigi európai fesztiválkoncertek a következők:

                05/25 – Madrid, Spanyolország, Sonisphere festival

                05/26 – Lisszabon, Portugália, Rock in Rio

                05/30 – Skive, Dánia, Skive festival

                06/02 – Nürnberg, Németország, Rock im Park

                06/03 – Nürburgring, Németország, Rock am Ring

                06/08 – Nickelsdorf, Ausztria, Nova Rock

                06/10 – Marmande, Franciaország, Garorock festival

                06/13 – Milánó, Olaszország, Rock in IdRho

                06/15 – Interlaken, Svájc, Greenfeld festival

Már rég írtam a német ipari metálosokról, így arra gondoltam, hogy itt az ideje. Az utóbbi alkalmakkor amúgy is csak arról olvashattatok, hogy itt a válogatáslemez, meg az új single, most viszont egyfajta összegzést adok, hogy az óta mi is történt velük, amolyan tőlem megszokott módon, tehát lemezeladásokról és turnékról fogok írni.

A Made in Germany eladási mutatóiról nem volt könnyű adatokat találni, mivel azon a piacon, amelyről a legkönnyebb ilyen jellegű információkat szerezni (USA), ott ez a lemez nem volt olyan jelentős megjelenés, európai számokat pedig jóval nehezebb és végül azokat nem is találtam. Helyette viszont vannak nemzetközi mutatók, melyek szerint 2011 51. hetében 93 000 darab fogyott belőle világszerte (ekkor szerepelt a Media Traffic Top 40-es listáján először, a 19. helyen). Az 52. héten 64 000, 2012. első hetében 76 000, másodikban 40 000 ment el világszinten, majd négyhétnyi időzés után az élet lesodorta a lemezt a Media Traffic hetente összeállított Top 40-es listájáról. A negyedik héten kicsit lecsillapodtak a kedélyek és kevesebb nagy vetélytárs adott ki lemezt, így 21 000 példánnyal visszakerült a banda a listára, majd következő héten elment belőle még további 19 000. Ennyi adat áll tehát a rendelkezésemre, amelyeket összesítve elmondhatjuk, hogy legalább 313 000 példány kelt el a Rammstein válogatáslemezéből világszerte. Ennél persze valószínűleg jóval több, mivel a megjelenés (december 2. Németország, 5. Európa, 6. Észak-Amerika) első két hetéről nincs adatom, nem is beszélve arról, hogy a 6. héttel kezdődőleg semmiféle információ nem áll már a rendelkezésemre, ami máig hét teljes hetet jelent, amikor természetesen tovább folyt az album értékesítése, bár egyre csökkenő ütemben, de valószínűleg még most is több ezer darabot adhatnak el belőle hetente. Szerintem 500 000 darab simán gazdára találhatott eddig, ami válogatáslemez esetében nem rossz, mivel azokból mindig kevesebb fogy, mint egy új dalokat tartalmazó albumból. Még egy arányokat mutató információ, hogy Németországban még nem kapott a lemez semmilyen (arany, vagy platina) besorolást, ami azt jelenti, hogy 100 000 darabnál kevesebbet vettek meg belőle a német rajongók, eközben Dániában már december 22-én aranylemez lett, amit ott 10 000 eladott példány után adnak.

Most nézzük a turnét. Az 2011. november 6-án, Pozsonyban indult útjára és eddig csak európai koncerteket foglalt magában két részletben (a második 2012. február 3-án, Hannoverben kezdődött). Összesen 47 fellépésük volt, több városban egymás után kettő is (Gdansk, Lipcse, Frankfurt, Moszkva, Párizs), Düsseldorfban három, Berlinben pedig két felvonásban összesen négy. Április 20-án pedig egy 21 állomásos észak-amerikai körútra fognak indulni, de ezzel szerintem még nem lesz vége, elképzelhető a folytatás (elsősorban eddig nem érintett kontinensekre gondolok). Európai koncertjeik jelentős része teltházas volt, szóval nagyon sikeresnek mondható eddig a turné. Valószínűleg nem lesz ez másképp a tengerentúlon sem, ahova majd’ 10 éves kihagyás után a Liebe ist für alle da lemez turnéja keretében tértek vissza, de az természetesen még nem volt elég a rajongóknak, szóval türelmetlenül várják az újabb adagot. (Adatok: mediatraffic.de)

Aki még nem töltötte volna le, annak itt a lehetőség, hogy hivatalos keretek között meghallgathassa a Meshuggah új albumát, amely ma jelent meg Észak-Amerikában (23-án Németországban). Az online stream itt érhető el, amely természetesen a megjelenés okán hivatott népszerűsíteni az anyagot és valószínűleg korlátozott ideig lesz elérhető.

A zenekar új lemezéből, az Enslavedből 5900 darab fogyott az USA-ban az értékesítés első hetében, ami a várakozásoknak megfelelő, stabilan tartja a szintet és így a Billboard 200-on a 82. helyet szerezte meg. Ugyan a lemezt nem hallottam még, csak a kettő korábban megjelentetett dalt (World Scum, Gladiator) ismerem, azok pont olyannak tűnnek, mint az eddigiek. Sokan ezért nem szeretik, mások, az igazi rajongók pedig pont ezért imádják. Az első heti eladási mutatókból jól kiolvasható, hogy van egy kitartó mag a banda mellett, akikre mindig számíthatnak, és akik ráadásul meg is veszik a lemezeket. A Soulfly-hoz méltóan a tagok nem ülnek sokat a babérokon, ma már egy 40 állomásos észak-amerikai turnéra indulnak, ami május 8-án ér majd véget.

Ugyan a 2010-es albumnál jelentősen, 71,4 %-ra visszaesett az első heti értékesítés (a Conquerhöz képest), de azért én továbbra is úgy gondolom, hogy egy rendkívül stabil rajongói bázisa van a zenekarnak (visszaesés egyik oka, hogy amúgy is kevesebb zenét vásárolnak az emberek). Érdekes megfigyelni hogyan alakultak az első héten eladott darabszámok és ezek függvényében a Billboard helyezések. Például a Dark Ages 2005-ben 8000 értékesített példánnyal csak 155. volt, 2008-ban a Conquer 8400 darabbal már 66., az Omen 2010 júniusában 6000 darabbal pedig 73. Tehát kevesebb eladott albummal jobb helyezéseket szereztek a Dark Ages-hez viszonyítva (kivéve Conquer, ahol 400 db plusszal majd’ 100 helyet javítottak). Ez a jelenség nagyban köszönhető annak, hogy évről évre kevesebb zenét vásárolnak a zenefogyasztók, így már kisebb eladott mennyiség is elegendő ugyanahhoz a pozícióhoz, amihez néhány évvel korábban még több kellett, illetve az sem mindegy milyen erős a felhozatal az adott héten. Minél több nagy érdeklődésre számot tartó lemez jelenik meg, annál nehezebb egy ilyen Soulfly jellegű zenekarnak jó helyezést elcsípni.

Magáról a lemezről, a zenéről túl sokat nem ajánlatos írnom, mert ugye nem ismerem az új albumot (ez a poszt alapvetően a kereskedelmi adatok miatt íródott). Annyit azonban tudok mondani az általam ismert két szám alapján, hogy a színvonalat tartja a banda, nincs oka csalódásra a zenekart kedvelőknek. Ugyan én jobban szerettem a groove-os Soulfly-t, az utóbbi lemezek thrash-es iránya annyira nem jön be, de el tudok képzelni olyan alkalmakat, amikor pont ilyen darálásra vágyom. Koncerten pedig egyenesen gyilkos lehet ez a muzsika. Ha már itt tartunk, szívesen meg is nézném őket élőben!

Frissítés: az album egy hetet volt a Billboardon.

Danny Carey, a zenekar dobosa azt nyilatkozta, hogy terveik szerint júniusban, vagy júliusban mennek stúdióba, hogy rögzítsék ötödik nagylemezüket, amire az átlagos öt év helyett már lassan hat éve várnak türelmetlenül a rajongók (a 10,000 Days 2006. május 2-án jelent meg). Természetesen ennyivel nem úszta meg, választ kellett adnia arra, hogy vajon mikor jelenik meg a korong. Azt mondta, hogy 2-3 hónap alatt fel tudják venni az anyagot, utána kb. egy hónap a keverés és master és így akár még idén boltokba kerülhet a várva várt eredmény.

A 2006-os 10,000 Days-ből a megjelenés első hetében 564 000 darabot adtak el az USA-ban, ahol 2010. július 7-ig összesen 1 736 000 példány fogyott belőle. 2006. június 9-én (alig több mint egy hónap alatt!) az RIAA platina minősítést adott a lemeznek, ami 1 000 000 értékesített darab után jár. Nagyon várom az új lemezt, most kivételesen nem az érdekel, hogy mennyit adnak el belőle, hanem milyen zene lesz rajta.

Ez már a harmadik közzé tett dal - címe I Am Colossus - a Németországban március 23-án (USA márc. 27.) megjelenő Koloss című lemezről. Időközben pedig újabb nyári európai koncerteket jelentett be a zenekar (április 4-ei lista alább) és továbbiak várhatók, köztük remélhetően magyar állomással. Az album tehát már pénteken megjelenik, már csak néhányat kell aludni! Az eddigi nyári európai koncertek:

                06/02 – Nijmegen, Hollandia

                06/03 – Szófia, Bulgária

                06/09 – Denain, Franciaország

                06/16 - Koppenhága, Dánia

                06/30 - Roitzschjora, Németország

                07/06 - Gävle, Svédország

                07/07 – Amnéville, Franciaország

                07/08 – Bukarest, Románia

                07/13 – Dour, Belgium

                08/10 - Mikkeli, Finnország

Az április 21-én megrendezésre kerülő Record Store Day okán két Mastodon split kislemez is megjelenik még ugyanazon a napon. Az  egyik a Feisttel közös split lesz, amin egymástól dolgoznak fel egy-egy dalt a zenekarok (A Commotion/Black Tounge), a másikon pedig a Flamming Lips klasszikusának, a A Spoonful Weighs a Ton című dalnak az eredeti verziója, valamint a Mastodon által átírt változata lesz hallható. Kíváncsian várom mi sül ki ezekből az együttműködésekből, mert mindegyik banda világa eléggé különbözik a másikétól (természetesen jobban érdekelnek a Mastodon munkájának eredményei). A zenekar alakuló nyári európai turnéjáról itt olvashatsz!

Április 21-én, a Record Store Day alkalmából kerül a boltokba az említett két zenekar split kislemeze Are We Not Men? címmel, amin mindkettejüktől egy-egy Devo feldolgozása lesz hallható majd. A Doomriders a Girl You Want, a Sweet Cobra pedig a Gates of Steel című dalt formálja át a saját ízlése szerint. További fontos hír, hogy a Doomriders fellép a francia Hellfesten június 15-én, minden bizonnyal ezt egy európai turné keretében teszik, szóval lehet reménykedni, hátha hozzánk is jönnek, bár annak kicsi esélyét látom, hogy egy magyar fesztiválra elhívják őket.

A tegnap megjelent The Bulls and the Bees vadonatúj The Melvins EP The War on Wisdom című dalához klip is készült, ami alább megtekinthető. Az öt számos EP anyaga innen ingyen letölthető, ami mellesleg elég jól sikerült. További, a zenekarral kapcsolatos friss információk (új nagylemez, turnék) itt olvashatók.

Az április 3-án megjelenő De Vermis Mysteriis névre keresztelt korongról a Fertile Green című dalt hozták nyilvánosságra, ami alább meg is hallgatható. További információkat a lemezről és koncertekről itt olvashatsz.

Egyelőre azonban nagyon kevés információ ismert róla, csak annyit tudni, hogy a dalokat már rögzítették és február közepén elkezdődtek a keverési munkálatok Bob Rock irányításával. A megjelenés várható ideje tavasz, illetve a nyár folyamán lehet, de szerintem minden bizonnyal még az európai turnéjuk előtt, ami az eddigiek alapján május 25-én Spanyolországban kezdődik és hozzánk legközelebb a Nova Rockon játszanak (a honlapjuk turné menüpontja ebből a szempontból kicsit hiányos még, ugyanis már tudvalévő, hogy a Rock am Ring/Rock im Park fesztiválokon is fellépnek). A banda március végén és április elején három koncertet ad Japánban, de addig szinte biztos, hogy nem jön ki az új anyag.

Ez a lemez a 2008-as Rise and Fall, Rage and Grace-t követi a sorban, ami nekem már nem volt nagy kedvenc, eljárt felettük az idő (vagy én öregszem?). Az említett lemezből 46 000 kelt el az USA-ban az értékesítés első hetében, amely elég alacsonynak mondható a Splinter (87 000) és a Conspiracy of one (125 000) című korongokhoz képest, nem is beszélve a régebbiekről (persze akkor még egészen más idők jártak). A 2008-as lemezbemutató turnéjuk soproni állomásán volt szerencsém élőben látni őket és kisebb meglepetésre nem erőltették annyira az akkori új anyagot, csak két dalt játszottak róla. Kíváncsian várom, hogy merre megy tovább a zenekar a poposodás után, amely az utóbbi albumaikat, főleg a Rise and Fallt jellemezte és legalább ennyire izgat, vajon mennyi kel majd el belőle, azaz mennyire érdekli az embereket.

A zenekar általánosságban nem ismert túlságosan, főleg Magyarországon, viszont egy szűk körben nagy tiszteletnek örvendenek. Jómagam a Mastodon révén hallottam róluk először, mivel az atlantai metálosok nagy kedvence a banda, de ez még önmagában nem vitt rá, hogy belehallgassak a zenéjükbe. Viszont a The Bit című The Melvins dal Mastodon általi feldolgozása már igen. Azt nem mondom, hogy azóta mást sem hallgatok, de elkezdtem ismerkedni a néha szokatlan zenéjükkel. A pályájuk kezdete a homályos régmúltba nyúlik vissza, majdnem húsz nagylemezt adtak ki azóta (a zenekar magja Buzz Osbourne gitáros/énekes és Dale Crover dobos), amelyek közül az eddigi utolsóval, a 2010-es The Bride Screamed Murderrel életük során először kerültek fel a Billboard 200-ra épp a 200. helyen 2809 eladott példánnyal az első héten. Szerintem már ez is mutatja kb. milyen jellegű lehet a zene, de persze ez annál bonyolultabb.

E kis bevezető után akkor jöjjenek az aktuális hírek! Március 13-án ingyenes öt számos digitális EP-t ad ki a zenekar, amely majd a scionav.com oldalról lesz letölthető. Aki nem bírja addig, annak van megoldás, ugyanis az ötből legalább négy dalt már közzé tettek itt-ott (három a zenekar honlapján is meghallgatható). A kiadvány teljes címe The Scion A/V Presents: The Bulls and the Bees és a következő dalokat fogja tartalmazni (a negyedik még nem hallgatható):

01. The War on Wisdom
02. We Are Doomed
03. Friends Before Larry
04. A Really Long Wait
05. National Hamster

Emellett június 5-én egy nagylemez is kiadásra kerül az Ipecac Recordings segítségével, amely viszont az EP-t rögzítő „igazi zenekari” felállástól eltérővel készül majd és Freak Puke lesz a címe. (Elvileg ez a nagylemez Melvin Lite fedőnéven készül majd a két őstag és Trevor Dunn keze által, de a borítón The Melvins lesz majd; míg az EP-t az úgymond „igazi Melvins” felállás veszi fel, ami a két őstagon kívül Jared Warrent és Coady Willis-t jelenti. Ők remélem tudják, miért csinálják így.) A banda április 11-én 21 állomásos amerikai turnéra indul, majd május 25-én átjönnek Európába. Ott egyelőre csak öt koncert van lekötve, három Nagy-Britanniában és egy-egy Spanyolországban és Franciaországban. Alább meghallgatható az egyik új dal, a The War on Wisdom:

Tegnap debütált Marilyn Manson idén, a tervek szerint május 1-jén megjelenő Born Villain című lemezének lead single-je No Reflection címmel a KROQ rádión. A frontember elmondása alapján ez egy keményebb album lesz, mint az előző és e dal alapján ez eddig igaznak tűnik. Ez lesz az első korongja a Cooking Vinyl független kiadónál, ahova az Interscope-pal (Universal Music Group) való szakítás után szerződtek. A banda, amely már nehezen nevezhető igazi zenekarnak, újabb változásokon ment át a tavalyi évben a tagokat tekintve: kiszállt a dobos Ginger Fish, aki már 16 éve zenélt a főnökkel, és a multiinstrumentalista Chris Vrenna is. Jelenleg Mansonon és Twiggy-n kívül két hivatalos tagja van az egységnek, Fred Sablan (basszus) és Jason Sutter (dobok). A Hey Cruel World… turné már útjára indult Ausztráliában és május 26-án ér Európába, ahol hozzánk legközelebb a Nova Rockon kapható el a társaság. Várjuk milyen lesz a lemez, mind zeneileg, mind kereskedelmileg!

A banda hatodik nagylemeze április 3-án fog megjelenni De Vermis Mysteriis címmel. Az anyagot a Converge gitáros Kurt Ballou stúdiójában vették fel, amely egyfajta konceptalbum lesz, akik szeretik az ilyet, illetve a misztikumot azok a húzós riffeken kívül ebben is elmélyedhetnek. 10 szerzemény fogja alkotni a történetet, amelyek címei a következők:

01. Serums Of Liao
02. Bloody Knuckles
03. Fertile Green
04. Madness Of An Architect
05. Interlude
06. Spiritual Rites
07. King Of Days
08. De Vermis Mysteriis
09. Romulus And Remus
10. Warhorn

A zenekar még a kiadvány megjelenése előtt több koncertet is ad az SXSW Music and Media Festivalon Austinban, valamint egyet Houstonban is, ahol a várakozások szerint új dalok is elhangzanak majd. A dátumok:

03/13 - Austin, TX - Emo's East (Non-SXSW headline show)
03/14 - Austin, TX - SXSW (MetalSucks day party)
03/15 - Houston, TX - Fitzgerald's
03/16 - Austin, TX - SXSW (Brooklyn Vegan day party)
03/17 - Austin, TX - SXSW TBA
03/18 - Austin, TX - SXSW (High Times day party)

Amint erről itt írtam, nagyüzem van az illegális zeneletöltések, összességében a kalózkodás ellen világszerte. Ezekről a dolgokról mi itt Magyarországon általában nem szoktunk hallani, egyrészt mert azok általában csak egy-egy országban zajlottak, nem vertek akkora port, illetve mert nálunk nem olyan jellemző, hogy a magyar hatóságok és jogi érdekvédők látványosan foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Ennek több oka is van, talán az egyik legfontosabb, hogy errefelé a szerzői jognak nincs tisztelete, illetve nincs is benne akkora pénz. Amiről viszont szinte minden magyar hallott a témával kapcsolatban, a Megaupload bezárása és a SOPA, PIPA, ACTA hármas, amelyek ellen világméretű tiltakozások voltak és az utóbbi egyezményt hazánk is aláírta. Az, hogy ezekről mostanság keveset hallani nem jelenti, hogy ennyi volt. Tőlünk nyugatra továbbra is aktív (mindig is aktívabb volt) a szórakoztatóipari lobbi, ami aktivizálja a hatóságokat is. Friss fejlemény az évek óta tartó Pirate Bay perekben (amit országonként vívnak, nincs közös nemzetközi fellépés), hogy a brit Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az oldal illegálisan oszt meg jogvédett tartalmakat. A bíróság hozzátette, hogy a felhasználók szerzői jogot sértenek nagy méretekben és a Pirate Bay jóval túlmegy azon a szerepen, hogy csak a technikát biztosítja, asszisztál e tevékenységhez. A Legfelsőbb Bíróság határozata könnyen oda vezethet, hogy kötelezik a brit internetszolgáltatókat, hogy blokkolják az oldalt (ahogy erre már példa is volt több országban). A pert kilenc kiadó – köztük az EMI és a Warner – indította, részben az internetszolgáltatók ellen is (manapság jellemző trend, hogy egyre inkább hangsúlyozzák a szolgáltatók felelősségét is és minden eszközzel próbálják elérni, hogy többet tegyenek a kalózkodás ellen). A Pirate Bay közben bejelentette, hogy technológiát váltanak február 29-én. Ennek keretében törlik a torrenteket és az ún. mágneslinkekre állnak át. Elmondásuk alapján ez a technológia hatékonyabb, mert a linkek továbbítása kisebb sávszélességet igényel, emellett könnyebben költöztethetővé és újraindíthatóvá teszi az oldalt, így könnyebben ellenállnak a hatósági intézkedéseknek is.

Közben szintén Nagy-Britanniában a hatóságok bezártak egy zenemegosztó kalózportált, amely az RnBXclusive-com címen volt elérhető, az üzemeltetőket őrizetbe vették. A zenei előadóművészek érdekképviseletei szerint mintegy 15 millió font kárt okozott évente az oldal a jogtulajdonosoknak, a felhasználókat pedig figyelmeztetik, hogy ha az oldalról zenét töltöttek le, akkor bűncselekményt követtek el (utólagos figyelmeztetés?, inkább a jövőre vonatkozó elrettentés), aminek maximum büntetési tétele tíz év, illetve korlátlan pénzbírság. Németországban a Skyload.net cyberlocker (ugyanaz a technológia, mint a Megauploadnál) szolgáltatást zárta be a rendőrség és letartóztatta a tulajdonosát és üzemeltetőjét. Dániában pedig a Groovesharknak fellegezhet be, mivel egy bíróság arra kötelezte az egyik internetszolgáltatót, hogy akadályozza meg felhasználóinak az oldalhoz való hozzáférést. A Rights Alliance által indított per eredménye jogerős lesz, ha a „3” nevű szolgáltató négy héten belül nem kíván élni jogorvoslattal.

Amint látható a kiadók, jogvédők nem pihennek, több (kisebb) csatát is megnyertek, de a háborút szerintem nem tudják, ez egy örökös szélmalomharc, amiben ráadásul nem biztos, hogy megfelelő területre helyezik a hangsúlyt.

Az 54. Grammy gálán hat díjat kapott és természetesen a BRIT Awards-on is remeklő brit énekesnő lemezeladásai ismét az egekbe törnek. A Grammy utáni héten (február 13-19) 21 című albumából 730 000 darab kelt el az USA-ban, ez az előző héthez képest 207%-os növekedés. Az album megjelenése óta, azaz 52 hete a Billboard 200-on van, ebből 21 héten keresztül első volt, ahogy most is az. A megjelenés utáni első héten 352 000 példány fogyott belőle az Egyesült Államokban, azóta pedig összesen 7 353 000 darab. Hazájában szintén rendkívül népszerű (arányaiban talán népszerűbb is, mint az USA-ban), 208 000-es eladással debütált a 21, azóta pedig több mint négy milliót adtak el belőle Nagy-Britanniában. Természetesen első lemeze, a 19 értékesítési mutatói is javultak, azzal jelenleg a negyedik a Billboard 200-on 87 000 eladott példánnyal, ami 144%-os növekedés eredménye (122 hete van a listán). Három single-jének összeladásai elérték a 709 000-et az USA-ban, a Rolling in the deepből 271 000 fogyott (+ 144% az előző héthez képest), a Set fire to the rainből 254 000 (+ 36%), a Someone like you-ból pedig 183 000 (+ 44%). Amúgy a cikk írása közben hallgattam meg először egy Adele dalt, így egy éves lemaradásom hoztam be, de közben kiderült, hogy nem meglepő módon már itt-ott többször is hallottam pl. a Rolling in the deep-et, csak nem tudtam, hogy Adele dala és hogy ez az új sláger. Ez is mutatja, hogy az ilyen jellegű előadók elől nem lehet elbújni, annyira erős a marketingjük, hogy akkor is ismeri bizonyos dalait valaki, ha amúgy sosem akarta.

A brit énekesnő eladásainak jelentős élénkülése megmutatta, hogy nem csak a halál (mint ahogy pl. Whitney Houstonnál) a jó üzlet, hanem a díjátadókon való jó szereplés is rendkívül nagy hatással lehet a lemezeladásokra. Bár szerintem továbbra is Whitney Houston lemezeinek eladási eredményei a legelképesztőbbek, annak ellenére, hogy Adele albumaiból és dalaiból számszerűleg több kelt el, de általában „csak” 50-200% körüli növekedés eredményeként, miközben Houston kiadványainak értékesítési mutatói egyik Billboard hétről a másik több ezer százalékkal emelkedtek, Greatest hits című albumának esetében pl. majdnem 7000%-kal. Szóval ez a másik eszköz (rangos díjak), amivel lehet növelni, manipulálni a lemezek eladásait és szerintem ez az egyik legfontosabb funkciója is ezeknek a díjátadóknak.