Október 8-án megjelent a Korn várva várt új – egyben 11. - lemeze, ami azért volt annyira várt, mert a 2003-as Take a look in the mirror után ez volt az első, amin Brian Head Welch ismét szerepelt gitárjátékával. Jómagam sosem voltam Korn rajongó, épp csak lemaradtam erről a vonatról, de helyette kaptam más, akkoriban menő bandákat, amik megalapozták a metál iránti vonzódásomat. Szóval nem különösebben bánom, hogy nekem kimaradt ez a zenekar, de ez ugye azt is jelenti, hogy nem különösebben tudom ezt a lemezt bármelyik korábbihoz is mérni, viszont azt tudom mondani, hogy nem nagy eresztés (ugye azért azt senki sem gondolja, hogy ne hallottam volna egy rakás remek, régi Korn slágert), egy korábbi önmagát nem túl sikeresen megidéző zenekart hallok. Lehet ezt jól is csinálni, hiszen a Motörhead, vagy az AC/DC sem csinál mást, csak nyomja 30-40 éve azt a nem túl bonyolult zenét, amihez ért, de azt ennyi idő után is jól (főleg a Motörhead – épp csak meghallgattam az új lemezüket, elég jó). Szóval a zene nem tetszik, de mint sejthető, nem is arról akarok itt főleg regélni, hanem azokról a híres eladási számokról, amik már lassan tényleg a béka segge alatt lesznek (Magyarországon talán már ott is vannak, ha abszolút értéket nézünk, akkor biztosan). A The paradigm shift-ből 46 000 darab ment el az értékesítés első hetében, amivel a lemez bejutott a Billboard 200 Top 10-be (egészen pontosan 8. lett). Ezt nevezhetjük szép eredménynek, másik oldalról meg megmosolyogtatónak. (Ennyi eladott hazai előadós lemez után hazánkban 23 aranylemez járna.)
Különösen érdekes vetni egy pillantást a Korn lemezeinek első heti eladási trendjére az 1999-es Issues-al kezdve (mindössze csak attól kezdve vannak adataim), lásd alább:
A trend egyértelmű, nem kívánom megmagyarázni. Viszont ami feltűnhetett a figyelmeseknek, az a Take a look in the mirror meglepően alacsony eladási mutatója, akkor amikor 2003-ban a banda még menő volt. Utána néztem a dolgoknak és az a lemez egy pénteki napon jelent meg az ipari standard keddel szemben (minden az ábrán szereplő lemez keddi napon jelent meg, az előbb említettet kivéve), tehát nem sok ideje volt, hogy sok fogyjon belőle. Az is látható, hogy Head visszatérése annyira mégsem hozta lázba az embereket, nem nyitott ki annyira sok pénztárcát. Természetesen a zeneértékesítések agyonismételt lejtmenete is szerepet játszik a számok csökkenésében, de a trend nem amiatt alakul így. Egyszerűen már régen eljárt az idő a Korn felett (sok más kortársával együtt: Offspring, Blink 182 stb, de vannak kivételek is: Linkin Park), ami természetes folyamat, a legjobb stratégia szerintem ezt elfogadni. Turnézni még mindig lehet, pont ez fog következni október 19-től az amerikai kontinensen, majd 2014 február 22-től Ausztráliában.
