A Diamond Eyes volt az első lemez, amit már Chi Cheng nélkül írt meg a zenekar és annak turnéjára is nélküle indultak Sergio Vega kisegítő basszusgitárossal. A koncertkörút nem semmi méreteket öltött. Épp ezért is gondoltam, hogy írok róla, mert tiszteletre méltó a banda teljesítménye. 2010. április 24-től 2011. szeptember 3-ig tartott a turné (2010. április végi koncerteket is számoltam, azok még az album megjelenése előtt voltak, mint egyfajta felvezetés), és számításaim szerint 214 koncertet adtak négy földrészen. A felvezető bulik után 2010. május 7-12 között 4 fellépésük volt Európában, majd visszamentek az USA-ba, ahol május 21 és június 6 között 12 bulit nyomtak le. Ezután június 9-én ismét az öreg kontinensre jöttek, ahol főleg a nyári fesztiválokon léptek fel, 17 koncertet adva július 10-ig. Az igazán kemény menet pedig csak eztán vette kezdetét: észak-amerikai turnéra indultak, ami augusztus 6-án indult és október 24-én végződött és 61 helyszín szerepelt benne. Ilyenkor azt hihetné az ember fia, hogy kicsit lepihentek a srácok. Hát egy kicsit igen, de november 12-én már Glasgow-ban léptek fel, az újabb európai kör december 15-ig tartott, 28 koncerttel. Majd itt következett az eddigi leghosszabb szünet a turné során. A koncertezést 2011 januárjában kezdték meg újra, amikor is 21-én Auckland-ben léptek a világot jelentő deszkákra és ezzel kezdetét vette a 15 állomásos ausztrál, új-zélandi és ázsiai turné, amely február 18-ig tartott. Ezután ismét egy hosszabb pihenő volt, majd április 3-án útra keltek Dél-Amerikába (közben márciusban volt egy koncertjük Memphis-ben), ahol 5 koncertet adtak. Néhány nappal az onnan való hazatérésük után, április 14-én újra észak-amerikai turnéra indultak, amely 47 állomásos volt és június 15-ig tartott. A Diamond Eyes turné utolsó felvonása augusztus 12-én, Budapesten kezdődött (közvetlenül ezelőtt még volt 2 fellépésük az USA-ban) és szeptember 3-án ért véget Moszkvában, újabb 17 koncerttel a hátuk mögött. Tehát kb. 16 hónap alatt adott a Deftones több mint 210 koncertet. Ez azért nem semmi. El lehet képzelni, milyen az, amikor 3 hónapos turnéra mész, ez alatt több mint 60 fellépésed lesz és minden nap más városban ébredsz. Szállodába be, aztán színpadra fel, vissza a hotelbe, másnap utazás a következő helyszínre. Nem csoda, ha sokszor azt sem tudják a nagy bandák egy-egy interjú során, hogy melyik országban vannak. Ez így már nem biztos, hogy csupán a zenélés öröméről szól ez - ezt hívják zeneiparnak - de szerintem a Deftones élvezi is, amit csinál. Könnyen gödörbe is lehet kerülni ilyenkor, ugyanis egy ilyen intenzív turné során mindig történik valami, nagy a pörgés, sokat utazol, világot látsz, sokat bulizol színpadon és a mögött is, majd amikor ez véget ér, akkor hirtelen a semmiben találja magát a zenész, lelassul, unalmas, üres lesz minden. Addig, amíg újra útra nem kelnek. Sokakat ez tesz tönkre, illetve sarkall olyan megoldások keresésére, amikkel próbálják pótolni ezt a hiányt. (Persze másokat meg pont maga a turnézás tesz tönkre.) A Deftones már 23 éve a pályán van, ez bizonyítja, hogy ők tudják kezelni ezt a helyzetet, nem is beszélve arról, hogy ezt a 23 évet szinte ugyanazzal a társasággal csinálták végig. Itt pedig egy hangulatos videó, amely próbálja átadni a turné életérzést: