Egyszerűen csak ennyi a címe ennek a bejegyzésnek, amit ennek a nagyszerű zenekarnak szánok. Röviden összefoglalva az állam leesett, amikor meghallottam az Abraham című számukat. Nem gondoltam, hogy ilyen zenekar létezhet Magyarországon. Mintha egyenesen Louisiana vagy Georgia egyik mocsarában mártották volna meg a zenéjüket. Tehát egyszerűen leesett az állam.
De kezdjük az elején. Először 2010 körül hallottam a bandáról, de akkor egészen más zenét játszottak, ami nem is volt mély hatással rám. Aztán 2015 januárjában valahogyan belebotlottam az Abraham című számukba a Youtube-on és lejátszódott az, amiről fentebb írtam. A zene egyből a hatása alá vont, rengetegszer meghallgattam a dalt és elkezdtem utána járni a bandának. A szokásos dolgoknak: lemezek, további videók a Youtube-on, interjúk és jövőbeli koncertek. Mert ugye az már nem is meglepő az előbbiek után, hogy elhatároztam rövid időn belül élőben kell látnom őket. Akkor már ment a Leander Rising/Blind Myself/Apey and the Pea turné, szóval jó volt az időzítés. Időben és térben a legközelebb eső fellépésük Veszprémben volt február 6-án az Expresszóban. Ők voltak az elsők, akik színpadra álltak, a várakozásaim pedig az egekben a lemezeik hallgatása után, mert ugye jó koncertlátogató módjára készültem mindkét nagylemezből. Abszolút kedvencek a Nazareth, The four horsemen, Judas, Leprechaun skin és Abraham. A hangzás vastag, helyenként „mocsaras”, Apey énekhangja pedig félelmetes volt a lemezeken. Gondolkodtam is, hogy hogyan lehet azt a hangot hozni élőben, pl. az Abrahamben, ha egyáltalán lehet. Hát lehet, erről azonnal meggyőztek Veszprémben. Mind az ének, mind a zene esetében, mintha csak a stúdiófelvétel szólt volna. Hangról hangra le lett hozva minden, megfejelve valami hihetetlen erővel, ami egyszerűen mellbe vág. Abszolút elégedetten jöttem el a koncertről, lélekben már a következő készülve, ugyanis szintén a Leander Rising/Blind Myself turné keretében felléptek Zalaegerszegen is május 15-én. A koncert ott is remek volt, az az erő ami számokból áradt egyszerűen leírhatatlan. Zalaegerszeg nem kifejezetten egy metal város, nem hinném, hogy sokan ismerik az Apey and the Pea-t, de a turné többi zenekara révén talán sok ember eljött így az ő koncertjükre is, akik most már tudják kik is Magyarország egyik legjobb metalzenekara. Ezt már hivatalosan is mondhatjuk, hiszen a banda 2015-ben Fonogram díjat kapott a 2014-es Hellish lemezéért. 2015-ben még egyszer – tehát összesen háromszor, ilyen még nem metalpályafutásom során – láttam őket színpadon a Rock Part fesztiválon Balatonszemesen, először szabadtéren. Ott viszont mintha nem lett volna olyan jó a hangzás, mint beltéren Veszprémben és Zalaegerszegen. Sebaj.
Idén tehát több jelentős dolog is történt velük: egy sikeres, több mint 30 állomásos Leander rising/Blind myself turné, ott voltak sok jelentős hazai fesztiválon és megnyerték a Fonogram díjat hazai hard/heavy metal album kategóriában. A hazai metal underground határai szűkek, de még biztos van hová továbblépni és remélem folytatják is ezt a remek munkát. Egy természetes – már hazánkon kívüli – következő lépés lehet egy külföldi turné is. Tudomásom szerint azt még nem csináltak, de dolgoznak rajta. Idáig már többször léptek fel ugyan egy-egy önálló buli keretében külföldön (Horvátország, Románia, Németország, Nagy-Britannia), de a turné még várat magára. Zágrábban kifejezetten szeretik őket, több alkalommal játszottak már a villamosmérnöki kar hallgatói klubjában. Az eddigi egyetlen jövőre bejelentett koncertjük is épp ott lesz január 23-án. Check 'em out!
