Már több bejegyzésben is említettem, hogy mennyi fantáziát látok az on-demand alapú streaming szolgáltatásokban. De eddig nem nagyon esett róluk szó (egyedül a Groovesharkról, mint jogi rossz példa), de ez most meg fog változni. Talán mondhatom, hogy a legsikeresebb ilyen jellegű szolgáltatást nyújtó cégről, a Spotify-ról fogok írni. Ebben a cikkben elsősorban a cég, a szolgáltatás történetéről, az üzleti modelljéről és a Spotify-jal szembeni kritikákról fogok beszámolni. Egy későbbi bejegyzésben pedig elemezni fogom az eddig történteket, az üzleti modell fenntarthatóságát és különböző adatokat (felhasználók száma, bevételek stb.) fogok megosztani.
A Spotify egy svéd szolgáltatás, amely modell fejlesztését 2006-ban kezdte meg két svéd fiatal szakember. Számukra az ötletet az adta, hogy akkoriban még nem nagyon voltak olyan megoldások, amelyek reagáltak volna, illetve próbálták volna követni a változó zenefogyasztási szokásokat. A szolgáltatás a nagyközönség számára 2008. október 8-án vált elérhetővé, de bizonyos korlátozásokkal. A ingyenes felhasználóknak csak meghívás útján lehetett regisztrálni, elsősorban azért, hogy a cég kezelni tudja a rendszer növekvő leterheltségét. A fizető fogyasztóknak nem volt hasonló korlátozás. A Spotify már a működésének elején bejelentette, hogy több nagy kiadóval is megegyezett a licensz feltételekről. Rövid idő után már mind a négy nagy (Sony, Universal, Warner, EMI) üzleti partner volt, és mellettük több független kiadó is. A szolgáltatás jelenleg nyolc országban érthető el: Svédország, Norvégia, Finnország, Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország, Spanyolország és az Egyesült Államok (elvileg nemsokára már Dániában is). Az USA piacára való betörés nem volt könnyű, rengeteg időt, pénzt, erőfeszítést igényelt. Nem tudom pontosan mi nehezítette meg ezt a folyamatot, mert ott is ugyanazok a nagy kiadók vannak, mint akikkel Európában már évek óta együtt működik a cég, lehetséges, hogy ottani vállalatok stb. féltették a piacukat. Mára azonban elhárultak az akadályok és elvileg mindenben megegyeztek a felek. De a fáradságot biztosan megérte, mert így már a világ legnagyobb zenepiacán is jelen van a Spotify. Az eddigiekből kiolvasható, hogy hivatalosan Magyarországon nem vehető igénybe a szolgáltatás és sehol máshol Kelet-Európában, illetve egyelőre tervben sincs a terjeszkedés ebben a földrajzi régióban. (Persze, ha valaki elég jó infós, akkor különböző trükkökkel itthon is tudja használni.) Ennek több oka is lehet: éretlenek a piacok, a jogdíjkezelők túl magas díjakat állapítanak meg, vagy egyéb szabályozási problémák. Szerintem az első kettő keveréke lehet elsősorban az ok.
A Spotify, mint a hozzá hasonló szolgáltatók elsősorban a reklámbevételekből és a fizetős szolgáltatások bevételeiből próbálják fenntartani magukat. A felhasználói felületen leginkább vizuális és audio formátumú reklámokkal találkozhatunk, amelyek hossza eleinte kb. 15 másodperc volt, majd felment 30-ra. A reklámok közti szünet nem egyenlő hosszúságú, tehát azok véletlenszerűen bukkannak fel.
A felhasználók több csomag közül válogathatnak, amelyek az elmúlt évek során többször is átalakultak. Kezdetben két csomag volt: a Spotify Free és a Spotify Premium. Az előbbi felhasználói közé meghívásos alapon lehetett bekerülni és akkor még korlátlan zenehallgatást tartalmazott ingyen, utóbbi pedig 9,99 eurós havidíj ellenében különböző extrákat biztosított, mint reklámmentes felület, korlátlan zenehallgatás, és egyéb kiegészítők (pl. offline mód, mobil eszközök támogatása, jobb hangminőség, exkluzív tartalmak). 2010 májusában kettő további csomagot dobott piacra a cég. A Spotify Opent, amely 20 órában maximalizálja a zenehallgatás időtartamát havonta, szabad regisztrációval, illetve a Spotify Unlimitedet amely a Spotify Premuim korlátozott változata. A Spotify Unlimited 4,99 euró/hó díjért cserébe reklámmentes felületet és korlátlan zenehallgatást nyújt, de nincsenek egyéb kiegészítők. A cég 2011 áprilisában bejelentette, hogy drasztikusan megváltoztatják az ingyenes csomagok használatát. A Spotify Open és Free csomagokat összevonják, és az új rendszerben az ezek valamelyikébe tartozó fogyasztók havonta maximum 10 órányi zenét hallgathatnak, illetve egy adott számot maximum ötször, de továbbra is ingyen. A fizetős csomagokat és azok felhasználóit nem érintették ezek, illetve semmilyen változások. Az új felhasználók pedig hat hónapig mentesültek ezen módosítások alól, tehát ők havi 20 órát hallgathatnak dalokat ebben a kezdeti időszakban a Spotify-on. Persze ez megint kicsit bonyolultabb ennél a valóságban, mert földrajzi régiónként kisebb különbségek mutatkozhatnak a használható csomagok tekintetében. Különösen az USA-ra igaz ez, mert ott jelenleg is elérhető Spotify Free csomag promocionális célból (a szolgáltatás „bevezetési” időszakában). Az első hat hónapban korlátlan zenehallgatást biztosít, meghívásos rendszerben, a hetedik hónappal kezdődően viszont már ott is él az Európában már érvényben lévő „szigorítás” (10 óra/hó, 5 lejátszás/dal).
A fogyasztók jelenleg kb. 15 millió dal közül válogathatnak, amelyek száma napról-napra bővül. A számok másolásvédelemmel (DRM) vannak ellátva, ami versenyhátrány lehet olyan cégekkel szemben, mint az iTunes, vagy az Amazon (akik nem használnak DRM-et). Azért lehet hátrányos elsősorban, mert 2009 márciusától a Spotify zenevásárlási lehetőséget is kínál 0,99 fontos áron a 7digital zeneáruházzal együttműködésben.
Természetesen, ahogy lenni szokott, a Spotify háza táján sincs teljesen rendben minden, ez a rendszer sem tökéletes. A legtöbbet emlegetett vád az, hogy a független kiadók és előadóik nem részesülnek megfelelő díjazásban, ha részesülnek egyáltalán. Gondolom a Spotify minden kiadást csökkenteni akar, amit lehet (a dalok után fizetendő díjakat is) és ezt a gyengébb, kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező kiadóknál tudja megtenni. Egy másik fontos kritika, hogy a Spotify Premium csomagnál kínált jobb hangminőség (320 kbit/sec) csak a dalok 30 %-ánál érhető el, a többit az alap (160 kbit/sec) minőséggel sugározzák. Tehát a fogyasztók nem azt kapták/kapják amiért (részben) fizettek. További, nem olyan jelentős, inkább technikai probléma, hogy többeket zavar a dalok közti váltásnál megjelenő apró szünet, amely pl. a klasszikus zenék hallgatása során lehet kellemetlen.
A Spotify célja az volt, hogy a modern kornak és zenefogyasztási igényeknek jobban megfelelő zeneértékesítési típust kínáljon az embereknek, valamint az illegális zenefogyasztókat legális modellek használatára ösztönözze. Ebben szerintem úttörők voltak, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Nagyon fontos, hogy minél több ingyenes felhasználót csábítsanak a fizetők közé, mert hosszútávon ez meghatározó a túléléshez. Természetesen a Spotify sem oldotta meg egy csapásra a zeneértékesítés gondjait, illetve az ő modellje sem egyformán jó mindenkinek (pl. független kiadók és zenészeik, de gondoljunk arra is, hogy a klasszikus modellben a kiadó is mindig mindenhol le akarja húzni - többnyire - a kisebb zenekarokat, és még egy sztár sem kap többet eladott lemezeinek kiskereskedelmi ára után, mint 0,6-0,8 dollár). Szóval a Spotify elindult egy úton, ami szerintem nagyjából már a jó irány, persze kisebb-nagyobb korrekciók szükségesek, de ők legalább felismerték, hogy a zeneeladás környezetének jelentős mértékű változásával vége az aranykornak és a kiadóknak (illetve azoknak, akik zenét akarnak pénzre váltani, amúgy a Spotify független cég) kell keresni a fogyasztók kegyeit, azok igényeinek jobban megfelelő értékesítési módszerekkel, és nem tovább erőltetni az emberekre a régi, idejétmúlt értékesítési modelleket.
