Kicsit megkésve, de álljon itt a német zenekar tokaji koncertjének beszámolója. A Heaven Shall Burnt tavaly ismertem meg, amikor megjelent az Invictus (Iconoclast III) elnevezésű lemezük. Nem hallgattam rongyosra, de tetszett, főleg a Combat című dal. Néha elővettem az albumot, hallgatgattam, megnéztem néhány koncertvideójukat, de ennyi volt. Aztán amikor olvastam, hogy jönnek Tokajba, beugrottak a régi emlékek és újra elkezdtem hallgatni a fentebb említett lemezt, valamint egy-két régebbit is. A látott élő videókból, valamint a zene milyenségéből, én hatalmas földindulást prognosztizáltam a Tisza partjára. Olyat, ami után jövőre új helyszínt kell majd keresni a szervezőknek. Kis túlzással, de állíthatom, hogy ez be is jött.
A Heaven Shall Burn a Subscribe után lépett fel, ami pont jól jött, mert nem a régi Subscribe (számítottam erre) volt a színpadon, kevés volt a kemény, megőrülős dal, érthetően az új lemez kapott nagyobb hangsúlyt. Ezt a németek tökéletesen helyre tették, és a földbe döngöltek mindenkit. Nekem nem is volt másra szükségem az utolsó nap végén, csak hogy levigye a fejem a Heaven Shall Burn. Ezt akartam, hát meg is kaptam. Kegyetlen tempóban nyomták a dalokat a srácok, alig voltak szünetek, nem hagytak egy nyugodt másodpercet sem a közönségnek, akiknek ez nagyon is kedvére való volt. Egymást követték a nagyobbnál nagyobb circle pitek, szerintem ott Tokajban megdőlt az egy koncertre jutó circle pitek világcsúcsa. Én ezeket elkerültem, mivel nem vagyok annyira kemény, de láthatólag sokan nagyon élvezték, és őszintén szólva, nézni is elég jó volt azt az őrületet, ami ott volt, nem kellett feltétlenül aktív részesének lenni, ahhoz, hogy élvezzük. Persze volt egy-két pont, amikor már bizonyos sablonok a könyökömön jöttek ki, mint pl. hogy „Are you ready?!”, „How are you? Are you OK?” stb. Ezeket kb. minden külföldi zenekar ilyen formában sütötte el, amikből ugye sokat láttam és az utolsó nap már kezdett nagyon unalmas lenni. Most ez vagy a zenekarok hibája, hogy ennyire fantáziátlanok, vagy az enyém, hogy sok külföldi bandát néztem meg néhány nap alatt. Hozzá kell tenni, hogy a közönséggel való kommunikáció nem könnyű műfaj, valamint egy zenekar a turné minden egyes állomására nem tud tök új, az előzőtől eltérő szövegeket kitalálni. De ez nem von le semmit a Heaven Shall Burn koncert értékéből, csak annak során jött ez az érzés, így bele tartozik a beszámolóba. Szóval ezeken a dolgokon hamar túltettem magam és nagyon jól éreztem magam a koncert során. A csúcs persze a Combat volt számomra, de ezen kívül szinte minden kimaradhatatlan dalt eljátszottak (pl. Counterweight, Endzeit, Black Tears, The Disease, The Omen). Természetesen ez nem tuti, mivel nem ismerem mind, szóval lehet, hogy valami alapmű nem volt, csak erről nem tudok. Ebből kifolyólag setlistet sem tudok adni, illetve további dalokat felsorolni. A srácok is nagyon élvezték a koncertet, nagyon tetszett nekik a közönség aktivitása, a rengeteg circle pit. Ilyenkor azt hihetnénk, hogy ezt csak a magyar közönség csinálta így, ezért tetszett a tagoknak annyira a koncert, de valószínűleg más Heaven Shall Burn fellépésen is van ekkora buli, csak mi azt nem tapasztaljuk. De ezzel ne is foglalkozzunk, mondjuk csak simán azt, hogy ekkora Heaven Shall Burn koncertet még nem látott a világ. Személyes véleményem szerint a legzúzósabb koncert volt ez idén Tokajban.
Sok bandát láttam már életemben, de ilyen kemény koncertet még nem nagyon éltem át. Értem ezt mind zeneileg, mind a közönség aktivitására és annak módjára. Úgy tűnt, hogy ezen a fellépésen kevesebb volt a nézelődő és több az igazi rajongó, illetve a hozzám hasonló, akik nagyon is tudják kik vannak a színpadon, de nem ismerik minden lemezüket, csak néhányat. Az egyik legpozitívabb koncertélményem volt ez a 2011-es Hegyalja fesztiválon! Teljesen elégedetten, széles mosollyal az arcomon jöttem el a színpadtól és még másnap is ezt a bulit emlegettük távozáskor. Lehetett is, hiszen szinte egy világvégével felérő koncerten voltunk azon a szombat estén.
