E sorozat keretében vasárnaponként egy-egy, a Hegyalja fesztiválra látogató külföldi zenekart fogok bemutatni, összesen ötöt. Ezeket teljesen szubjektív módon válogattam ki, a számomra fontos, illetve érdekesnek ígérkező együttesek közül. Először pedig nem mással, mint a Parkway Drive-val foglalkozom.
A bandát a metalcore stílusába sorolják alapvetően - mint minden együttesnél, ennél azért összetettebb a zenéjük - de mindenképpen jól jellemzi lényeget. A zenekar 2002 végén alakult Ausztráliában, Byron Bay-ben (Új-Dél-Wales). A banda neve a próbahelyükből ered, ami egy garázsépületben volt, amely találóan a „Parkway House” nevet viselte a „Parkway Drive” utcában. Nem sokkal megalakulásuk után már split EP-t adtak ki egy másik ausztrál metalcore bandával (I Killed the the Prom Queen) közösen 2003-ban. Ezután következett egy saját EP (Don’t Close Your Eyes) 2004-ben, rajta már a Smoke ’Em if You Got ’Em című, később híressé vált dalukkal. 2005 májusában aztán fogták a batyuikat és elmentek az USA-ba, hogy felvegyék a bemutatkozó lemezüket. A producer nem más, mint a Killswitch Engage gitárosa, Adam Dutkiewicz volt. (Ez valószínűleg nagyon sokat segített nekik az amerikai piacon való „befutásban”, az amerikai sikerek pedig a világpiacon.) Már a Don’t Close Your Eyes EP-jük megjenése után hamar népszerűek lettek Ausztráliában, folyamatosan bővült a rajongói bázisuk. Köszönhetően a sok-sok koncertnek, amit adtak például neves, külföldi bandák (Hatebreed, As I Lay Dying, In Flames, Shadows Fall) előzenekaraként, illetve ausztrál fesztiválokon (Big Day Out, Metal for the Brain, Australia’s Hardcore). A Killing with a Smile című bemutatkozó lemezük 2005 augusztusában jelent meg, ami azóta több, mint 30 000 példányban fogyott el Ausztráliában (sajnos ez nem valami friss adat). 2006 májusában a banda aláírt az Epitaph Records-hoz, és két hónappal később a bemutatkozó albumuk már az USA-ban is megjelent. Ez mindenképpen meghatározó jelentőségű fejlemény volt a karrierjükben és még pont jókor történt, mert akkoriban volt a nagy metalcore robbanás. Persze semmi sem véletlen, a lemezük producerének kapcsolatai biztosan nagyon jól jöttek, természetesen az is kellett, hogy jó zenét játszanak, de a kapcsolatok a fontosabbak. Ha például Ausztráliában vették volna fel az első lemezt, ausztrál producerrel, jóval nehezebb dolguk lett volna az amerikai piacra való betöréssel, és ott sikerek elérésével. A 2006-os évet amúgy végig koncertezték, köszönhetően az erős, jó összeköttetésekkel rendelkező kiadójuknak ebben az évben már Európában és az USA-ban is turnéztak.
2007-ben részt vettek a Warped Tour utazócirkusz állomásain, mint egyetlen ausztrál banda. Időközben már több új dalt is bemutattak a közönségnek koncerten, illetve rádióban, a második lemez pedig 2007. október 6-án jelent meg a hazájukban, 9-én pedig nemzetközileg. A kritika és a közönség részéről is túlnyomóan pozitív fogadtatásban részesült, a nyitóhéten az ausztrál albumlistán a 6. helyet szerezte meg. Ez az albumuk fogyott a legjobban a mai napig, több országban is platina lett. A lemez producere amúgy ismét Adam Dutkiewicz volt. A megjelenés után a zenekar turnézott az USA-ban, Ausztráliában és Európában is például a Killswitch Engage és a Darkest Hour társaságában. 2008 elején Ausztrália keleti partján játszottak, decemberben pedig országos turnét bonyolítottak le, természetesen főzenekarként. Egy 2008 decemberi koncertjükről felvételt készítettek, amely 2009 szeptember 22-én jelent meg DVD-n, kiegészítve természetesen az ilyenkor szokásos dolgokkal, mint videó a kezdetekről, kiadó keresés, turnézás stb. A DVD Ausztráliában platina lett és több díjat is kapott. 2009 elején már egy headliner amerikai turnét jelentettek be a srácok, január végén, február elején pedig Japánban adtak néhány koncertet. Májusban ausztrál turnét jelentettek be, ahol előzenekarként többek között az August Burns Red is fellépett. Később az év folyamán például a Download fesztiválon is játszottak.
Harmadik, Deep Blue névre keresztelt albumuk 2010. június 25-én jelent meg Ausztráliában, néhány nap csúszással az USA-ban. A producer ezúttal Joe Barresi volt. Ausztráliában a második helyen nyitottak az albumlistán, a Billboard 200-as listáján pedig a 39. helyen. A Parkway Drive történetének talán legjobb kritikai fogadtatásban részesült ez az album. 2010-ben megnyerte az ARIA (Australian Recording Industry Association) díjátadóján a legjobb hard rock/heavy metal album kategóriáját. Saját, teljesen szubjektív véleményem alapján, viszont nem az a legjobb albumuk. Az ilyen díjátadóhoz hasonló hivatalos elismerések általában már akkor jönnek egy alulról indult zenekarnál, amikor az már szélesebb körben elismert és sikeres. Az első két lemezükkel nagyot dobtak, szerintem inkább addigi teljesítményük elismerésének szólt inkább ez a díj, mint a harmadik lemez valós érdemeinek. Itt volt az ideje egy komoly díjjal elismerni ezt, az otthonában igen népszerű zenekart. Természetesen ismét rengeteget koncerteztek, 2010-ben ismét részt vettek a Warped Touron, headliner ausztrál turnéjuk is volt, 2011 elején pedig USA-ban koncerteztek. Június 12-én kezdődik az Európa turnéjuk, amely záró állomása lesz Tokaj július 13-án.
A zenekar felállása szinte változatlan a megalakulás óta, mindössze basszusgitáros poszton (ezek a basszusgitárosok!) történt kettő csere, legutóbb 2006-ban. Ez a mondhatjuk stabil és állandó felállás szerintem nagyban köszönhető annak, hogy hamar elindult az „igazi pályafutásuk”, gyorsan jött az első lemez, kevesebb, mint egy évvel később már az USA-ban is megjelent, melléjük állt egy underground körökben neves és erős kiadó, aki annyi turnéra vitte őket, amennyi belefért egy évben, tehát jó kilátásai voltak a zenekarnak, biztos megélhetéssel kecsegtetett. Sikerükhöz kellett alapvetően, hogy jó zenét játszanak, különben nem lett volna ilyen producerük, mint Adam Dutkiewicz és nem segített volna nekik az első lépések megtételében (elsősorban az első amerikai lépésekre gondolok). Valószínűleg sokat köszönhetnek neki, mivel nagyon simán ment az amerikai lemezmegjelenés és kiadókeresés. Innentől pedig megnyíltak a kapuk. Tehát, amint írtam alapvető, hogy jó zenét játszanak, de mit sem érne, ha nem fedezték volna fel őket, nem lenne egy jó hátterű kiadójuk, nem is beszélve arról, hogy a segítségükkel ez idáig szinte minden évben körbejátszották a Föld nevű bolygó zeneiparilag fontos részeit. Valamint az sem elhanyagolható, hogy jókor tűntek fel a színen, a metalcore jelenség csúcsán. Tehát, ahogy mondani szokás, jókor voltak jó helyen és megfelelő zenével. De ezek természetesen semmit sem vonnak le az érdemeikből, a zeneipar így működik. A zenéjük (gondolok elsősorban az első kettő albumukra) nagyon jó, dinamikus, és egyben földbedöngölős, néha talán még friss is. Szerintem hatalmas koncert elé néznek azok, akik ott lesznek a Hegyaljás fellépésükön!
