Rockhaven

     A múlt hét végén több jelentős esemény is történt a kalózkodás elleni küzdelem és a szerzői jogok háza táján, mindkét fél (ellenzők, támogatók) rendkívül aktív volt. Mivel ezek nagyon bonyolult dolgok és hosszú lenne írni róluk, így csak egy rövid átfogó jelentést adok a törvénytervezetekről és az utóbbi napok eseményeiről. Általában ezeket a tervezeteket nem nagyon ismerik Magyarországon, de úgy tűnik, lassan ideje lehet nekünk is kijózanodni a „letöltésmámorból”.
    Első és talán itthon is legismertebb és nemzetközileg is a legnagyobb port kavart tervezet a Stop Online Privacy Act (SOPA). Ez egy amerikai törvény, csak rájuk vonatkozó, eddigieknél szigorúbb rendelkezésekkel. Célja: harcolni a szerzői jog által védett szellemi termékek illegális (nem csak a zene és filmek azok) és hamisított termékek online kereskedelme ellen. Ennek eszközei, elvei:
•  hirdetői hálózatok és fizetési rendszereket biztosító szolgáltatók üzleti tevékenységének korlátozása a feltételezhetően jogsértő oldalakkal,
• megtiltani a keresőrendszereknek, hogy ilyen oldalakat megjelenítsék a keresési eredmények között
• az internetszolgáltatókat kötelezni arra, hogy blokkolják a hozzáférést ezekhez az oldalakhoz
• büntetni ilyen illegális tartalmak (ilyet tartalmazó oldalak, linkek) terjesztését, megjelenítését pl. blogokon stb.
• a szolgáltatók lennének felelősek előfizetőik cselekedeteiért az interneten.

      Ezek lennének a legfontosabb szigorítások, akit jobban érdekel a téma, bőven talál róla információt a neten (a Wikipédián alaposan körbe járják  SOPA-t). Szóval január 18-án ez ellen (aznap lett volna szavazás a törvényről a képviselőházban) tiltakozott több ezer vállalat és civil szervezet, olyanokkal az élen, mint Facebook, Yahoo, Google és Wikipédia (utóbbi 24 órára működését is felfüggesztette). Ez sikeresnek mutatkozott, mert több, azt támogató képviselő is kihátrált a tervezet mögül és egyelőre nem lett belőle semmi (persze a harc nem ért véget), néhány nappal a szavazás, illetve ellenmozgalom előtt Obama hivatala is nyilatkozatot tett, amellett, hogy nem támogatnak olyan törvényt, ami sértheti az internet szabadságát stb., tehát látták, hogy mennyi potenciális szavazatot veszíthetnének a közelgő választásokon a SOPA támogatásával. Ezzel a tervezettel rokonlélek a Protect Intellectual Property Act (PIPA), amely szintén az USA-ban született, és amelynek célja további eszközök biztosítása az USA kormányának és a jogtulajdonosoknak, hogy fel tudjanak lépni olyan oldalak ellen, amelyek jogsértő tevékenységet végeznek, különös tekintettel a külföldön regisztrált honlapokra. A SOPA-hoz hasonló tervezet egy 2010-ben elbukott korábbi javaslat módosított változata, a január 18-ai események után pedig elhalasztották a róla eredetileg január 24-én tartandó szavazást. (A PIPA tavaly már megkapta a szenátus jogi bizottságának egyöntetű támogatását. Akit érdekel erről is bőven talál információt a Wikipédián.) A csata tehát folytatódni fog a felek között, a szórakoztatóipari lobbi biztos, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, de a népszerűségből élő politikusoknak ügyesen kell majd lavírozni ezeken a veszélyes vizeken, ugyanis amit látható volt, hatalmas tömegeket lehet magukra haragítani.
    A csata annyira nem ért véget, hogy január 19-én (szerintem az előző napi eseményekre egyfajta válaszként) az amerikai hatóságok lekapcsolták a hong-kongi székhelyű Megaupload fájlcserélő (cyberlocker) oldalt, amely a világ egyik legnagyobbja volt kategóriájában. Az ok természetesen szerzői jogok megsértése, az ügyészség szerint 500 millió dolláros kárt okozott a Megaupload az általa megosztott tartalmak jogtulajdonosainak. Az amerikai kormánynak amúgy 2010 óta joga van lefoglalni olyan USA-beli domaineket, amelyek feltételezhetően kalózkodás eszközei és ezzel természetesen él is a kormányzat. Amint írtam a Megaupload hong-kongi székhelyű, de úgy néz ki a hatóságok megtalálták a módját a bezárásának. Amúgy ez csepp a tengerben, ugyanis rengeteg ilyen szolgáltató van (hasonló nagyságúak is), illetve majd jönnek újak a helyére, de lehet, hogy ez csak a kezdet.
    Az eddigiek elég távolinak tűnnek egy európainak, nekünk, magyaroknak főleg. Nálunk a szerzői jognak nincs presztízse, a kalózkodás széles körben, társadalmilag elfogadott, így aztán próbálkozhatna akármivel a kormány (aminek jelenleg kisebb gondja is nagyobb ennél), nem lenne belőle sok minden. Amúgy külföldön sem önmagától eszmél egy kormányzat, vagy politikus, hanem szerintem a szórakoztatóipari lobbi keresi meg őket és a politikai vezetés pedig a pénz, a gazdaság oldalára áll (kicsit jobban kinyitva a szemünket, látnunk kell, hogy a szellemi termékek védelme fontos egy modern gazdaság szempontjából legyen az zene, film, vagy szabadalom, bármit is teszünk – pl. illegális zeneletöltés – annak tovagyűrűző gazdasági hatásai vannak). Egy számunkra is reális „veszély” lehet az Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA), amely egy többoldalú nemzetközi egyezmény, célja nagyon hasonló a fenti tervezetekhez, lényeges különbség azonban, hogy ez nemzetközi szinten szeretné szabályozni a szellemi termékek védelmét egy új jogi keretrendszerben. Ehhez önkéntes alapon lehetne csatlakozni, valamint létrehozná saját nemzetközi szervezetét pl. a WTO, vagy az ENSZ, valamint a létező World Intellectual Property Organization mintájára. 2011. október 1-jén Tokióban az egyezményt aláírta az USA, Ausztrália, Kanada, Japán, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr és Dél-Korea. Az EU, valamint Svájc nem, de megjelent a ceremónián, ezzel is kifejezve támogatását, valamint azon szándékát, hogy aláírják azt, amint megfelelőek lesznek a körülmények. Eddigi ismereteim alapján az Unió kicsit vonakodik aláírni az ACTA-t, de nekünk ez nem baj. (Nem tudom pontosan mikor, de az Európai Parlament szavazni fog róla.)
    Szóval rengeteg tervezet, egyezmény lépett már érvénybe (az itt nem említett „3 csapás” is), vagy van kidolgozás alatt, csak ezek még többnyire nem jelentenek valós fenyegetést egy magyar internetezőnek. Ennek oka az is, hogy Magyarországon gyenge a jogtulajdonosok, zeneipari szereplők lobbi ereje, részben mert ebben az iparágban nálunk nincs nagy pénz, másrészt pedig a kulturális tényezők miatt. A külföldi lobbi csoportok is valószínűleg emiatt (főleg a pénz hiánya), nem erőltetik, hogy Magyarországon is legyen előrelépés a szerzői jogi ügyben. Nyugat-Európában, főleg az USA-ban még mindig nagy pénzekről van szó a zene- és filmiparban, így a kiadók, filmstúdiók mindig is elő fognak jönni valami új tervezettel, ami persze nem fog tetszeni azoknak, akik ingyen szeretnének hozzájutni az előbb nevezett iparágak termékeihez. Az érdekkonfliktus természetes. Véleményem szerint amúgy valamiféle ellentételezésben kell részesülni azoknak, akik időt és pénzt áldoznak egy mű létrehozására, de látható módon a hagyományos kompenzálási módszer már nem működik. Újakat kell keresni, amit sokan fel is ismertek, de ez idáig még nem született olyan értékesítési modell, ami helyébe léphetne a hagyományosnak és hosszútávon megoldaná a problémákat. Amúgy az emberek viselkedését is megértem, sőt racionálisnak tartom, ugyanis miért fizessenek valamiért, ha ahhoz ingyen is hozzá tudnak jutni (ugyan illegálisan, de a büntetés esélye csekély, legalábbis Európa keleti végén). Biztos létezik megoldás, csak egyik fél sem akar igazából engedni, a kiadók sokszor hajmeresztő ötletekkel állnak elő, nem vonják be a tervezési folyamatokba a másik fél képviselőit (az ACTA szinte titokban, zárt ajtók mögött készült), valamint általában a könnyebb végét fogják meg a problémának és a korlátozás, szigorítás, büntetés eszközeihez nyúlnak. Persze el tudom képzelni, milyen nehéz lenne egy teljesen új szerzői jogi szabályozást letenni az asztalra, meg működőképes, XXI. századi monetizálási formát kitalálni zenére, filmekre. De ez inkább az ő bajuk, mint a miénk. Egyelőre.