Rockhaven

Valószínűleg sokak számára ismerős az a 2009-es történet, amikor két brit magánember megelégelte, hogy a karácsonyi kislemez toplistákon a műsor megjelenése óta folyton az épp aktuális X-faktor sztárok trónolnak. Mindezt azért, mert a győzelmük kérdés nélküli volt, nem volt verseny, illetve amúgy sem bírták a műsort. Ezért 2009-ben a Facebookon kampányt hirdettek, amiben arra buzdították a velük egyetértőket, hogy vásárolják meg a Rage Against the Machine azóta kultikussá vált 1992-es Killing in the name című single-jét. A cél: legyőzni, az amúgy szinte biztos elsőségre pályázó X-faktor győztest (a karácsony előtti hét a verseny időtartama). A kampány hatalmas média visszhangot váltott ki, végül maguk a Rage Against the Machine tagjai is beszálltak és a BBC-n élőben is előadták a nevezett dalt. A siker nem maradt el, kb. 502 000 digitális példány kelt el a Killing in the name-ből (fizikailag nem jelent meg), míg az aktuális X-faktor győztes kislemezéből 450 000. Persze nagy volt az öröm, az emberek megmutatták, hogy mire képesek, ha összefognak. A RATM a győzelem örömére be is jelentette, hogy 2010 júniusában ingyenes örömkoncertet adnak Londonban kitartó rajongóik tiszteletére és a sztáripar feletti (apró) győzelemre. A kampány résztvevői, akik konkrétan megvásárolták az RATM single-ket, azt hihették, hogy most ha kicsit is, de megingatták a zeneipar alapjait. Maga a kezdeményezés jó volt, remek dalt választottak hozzá, be is mutattak az X-faktornak és azt is megmutatták, hogy a közösségi médiával milyen hatékonyan lehet rövid idő alatt nagy tömeget megmozgatni (később erre forradalmak is épültek). De ezzel természetesen nagy reklámot is csaptak a „tehetségkutatónak”, és ami szintén nem elhanyagolható, a Killing in the name megvásárlásával szép bevételeket generáltak a lemeziparnak. Azon belül is a Sony Music-nak, aki a RATM kiadójának anyavállalata és nem mellékesen az X-faktor szereplők kiadója is egyben. Az emberek hiába akartak lecsapni a gépezetre, hiába voltak tiszták a szándékaik, végül pont annak a kiadónak a bevételeit növelték, ami ellen (valószínűleg aktív tudtuk nélkül) részben lázadoztak. Ha nem lett volna ez a kampány, akkor 502 000 single-vel kevesebb fogy, sőt lehet, hogy az X-faktor győztesének a kislemezéből sem megy el 450 000, mert ugye a versenyben egymást erősítették a két fél eladásai. Szóval minden jó szándék ellenére folt esett a mozgalom fehér zászlaján. Tavaly, amennyire tudom a szervezők közötti széthúzás (ahogy látható bármiről is van szó, ahol egynél több ember van, máris érdek/hatalmi harc alakul ki) miatt az újabb kör kudarcba fulladt. Idén viszont újult erővel vetik bele magukat az azonos céllal induló kampányba, most az épp 20 éves Smells like teen spirit című Nirvana dallal. Egy fontos különbség, azonban, hogy a mondjuk úgy tiszta kezdeményezés elvesztette tisztaságát, ugyanis a Nirvana kiadója, a Universal megszimatolta az üzleti lehetőségeket és különleges, limitált kiadásban újra piacra dobja a dalt kislemezen (valamiféle együttműködést sejtek a két fél között, mert egy kislemez ilyen jellegű kiadására készülni kell). De most legalább nem lesz akkora önellentmondás, mert így nem a Sony, hanem a Universal kasszájába fizetnek be az X-faktor ellendrukkerei. Szóval egy zenekar menedzsere vagy és magas eladásokat szeretnél egy régi, vagy épp a vadonatúj kislemezüknek? Esetleg a Sony Music vetélytársa? Tárgyalj az anti X-faktor kampány szervezőivel!