Igen, a Nickelback esetében ez a kettő dolog szinte egyszerre áll fenn. A kanadai zenekart mondhatni sikk utálni a tengerentúlon, főleg az USA-ban. Nemrégiben például egy 22 éves hallgató indított aláírásgyűjtést azért, hogy hálaadáskor a Detroit Lions otthonában rendezett futballmérkőzésen ne lépjen fel a Nickelback. Végül kb. 55 000 ember gondolta hasonlóan ezt, de a félidei show-ban mégis csak eljátszott egy dalt a banda. Egy kreatív „nem kedvelője” a zenekarnak pedig kifejlesztett egy bővítményt az internetböngészőkhöz ami egyszerűen blokkolja a banda nevét, annak bármilyen környezetben való említésekor, így azoknak akiknek a Nickelback szó puszta említése is problémát jelentett, mostantól sokkal könnyebben lehetnek.
Ez persze csak az egyik oldal volt, rajtuk kívül azért vannak, akik szeretik a kanadai együttest és zenéjét. Nem is kevesen. Eddig összesen mintegy 50 millió lemezt adtak el világszerte, ezzel a 2000-es évek 11. legnagyobb eladási mutatóját produkálták, az USA-ban pedig ők a második legnépszerűbb külföldi zenekar a Beatles után (eladási számok alapján). Az áttörést hozó 2001-es Silver side up című albumuk a Billboard 200 második helyén nyitott annak idején, ma már hatszoros platina az USA-ban, világszerte pedig több mint tíz milliót adtak el belőle. A The long road (2003) „csak” a hatodik helyet szerezte meg, összesen több mint öt millió ment el belőle azóta. a 2005-ös lemez (All the right reasons) ismét nagyot robbant, első volt a Billboard 200-on és a kanadai albumlistán is. Az USA-ban azóta nyolcszoros (legalább nyolc millió darab), Kanadában pedig hétszeres platina lett (legalább 560 000 darab), világszerte több mint 11 milliót adtak el belőle. A 2008-as Dark horse a második helyen nyitott a Billboardon, 326 000 ment el belőle az első hét nap alatt és 125 hétig folyamatosan a listán volt. Az USA-ban háromszoros, Kanadában hatszoros platina, globálisan több mint öt millió példány kelt el belőle. A zenekar összes albuma szerepel (kivéve a legújabb) a Billboard azon listáján, ami a 2000-es évek első évtizedének 200 legnagyobb értékesítésű lemezét tartalmazza. A nemrég megjelent (november 21.) Here and now a második pozíciót szerezte meg a Billboardon és 226 714 darab fogyott el belőle az első héten. Természetesen az, hogy sok példányt ad el egy zenekar épp aktuális albumából, az még nem jelenti azt, hogy az jó. Ez azt jelenti, hogy sokan szeretik a zenéjüket és azokból sokan meg is veszik azt. Annyi megállapítható, hogy üzletileg nagyon sikeresek, megtalálták az a zenei stílust, ami széles tömegeknek bejön és ezen a keveréken nem is akarnak változtatni. Minek, ha egyszer működik. Természetesen, ahogy fentebb is olvasható, egy szintén viszonylag széles tömegnek nem tetszik, amit a Nickelback csinál, de ez velejárója a sikernek, illetve ha olyan dolgot csinálsz, ami így vagy úgy, de sok emberhez eljut. Már pedig ők sok emberhez jutnak el. Üzleti szempontból egy tökéletes receptet főztek ki (elsősorban a menedzserre és a kiadóra gondolok), amiről érdemes elmélkedni, beszélni, nem úgy, mint magáról a zenéjükről, mivel az minden albumon ugyanolyan. De úgy tűnik rengeteg embernek ez a zene is megfelel, amivel nekem igazából nincs is semmi bajom. Akinek meg nem tetszik, az válasszon a kínálatból – ami nagyobb, mint el tudjuk képzelni – magának valót.
