A történet még valamikor 2011 elején kezdődött az Amazonnál. Ők voltak az elsők, akik ún. Cloud Music szolgáltatást kínáltak az embereknek. Ennek a lényege, hogy a zenekedvelők egy tárhelyen raktározhatják albumaikat és onnan bármilyen internetkapcsolattal rendelkező készülékkel akármikor, akárhányszor visszajátszhatják azokat, természetesen különböző extra szolgáltatásokkal kiegészítve. Lényegében ez is egyfajta streaming szolgáltatás, csak itt a saját dalainkat hallgatjuk. A költségvonzatai is mások, mint például a Spotify féle streamingnél. Itt a tárhelyért kell fizetni (ami szolgáltatótól függően bizonyos ideig, illetve méretig ingyenes is lehet, azon felül alacsony díjat számítanak fel), illetve az azon tárolt zenéért, feltéve, hogy azt legálisan szereztük be. Szóval az Amazon volt az úttörő ebben, akit mindjárt követett az iTunes is, ami nem olyan meglepő, majd a Google is úgy döntött, hogy beszáll a versenybe. A Music beta by Google (nem hivatalos nevén Google Music) terve 2011. május 10-én az éves Google I/O konferencián lett bejelentve. Nem sokkal később az USA-ban meghívásos alapon tesztelési fázisba is került a streaming (cloud music) rendszer. Kezdetben 20 000 dal ingyenes tárolását tette lehetővé a Google, de a cég állította, hogy a béta verzió után is nagy kedvezmények várnak a fogyasztókra. A címben említett online zeneáruház pedig úgy jön a képbe, hogy az előbb említett időszakban a Google tárgyalásokat folytatott a nagy lemezkiadókkal egy mp3 áruház létrehozásával kapcsolatban (az előző bejegyzésben említett Youtube próbálkozással ellentétben ez a Google saját áruháza lenne, közvetlenül nála lehetne vásárolni a dalokat). A tárgyalások azonban megakadtak, a cég szerint azért, mert a kiadók irreálisan sok pénzt akartak, illetve bizalmatlanok az ilyen új modellek iránt. (A cloud music szolgáltatást is a kiadók nélkül indították el.) Amiben lehet is valami, de ilyen esetben egyik félnek sem szabad hinni teljesen, az igazság mindig a kettő között van. Na de a lényeg, hogy az azóta újraindult tárgyalások az utolsó fázisban járnak a jelentések alapján. Ez nem kis dolog lenne, mivel nincs az az internetező, aki nem hallott volna a Google-ről, illetve nem használná naponta. Így lényegében mindenkinek az „arcába lehetne nyomni” ezt az áruházat és leküzdeni az első akadályt, miszerint rengetegen nem is ismernek online zeneáruházat. Az, hogy ezt mennyien használnák, persze már más kérdés.
A cloud music, mint szolgáltatás legális voltát kétségbe vonják a kiadók, többjük per lehetőségét is kilátásba helyezte olyan cégek ellen, akik a kiadókkal való tárgyalás nélkül vágtak bele az üzletbe. Ugyan nem vagyok jogász, de az általam birtokolt zenéket miért ne tölthetném fel egy tárhelyre, amit csak én érek el, és amit pedig egy szolgáltató biztosít számomra? Persze sokan illegális forrásból származó dalokat is feltöltenének, de ez nem a cloud music hibája. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy egy ilyen szolgáltatásból a Google és többi cég (Amazon, Apple) is hasznot húzna a zenének köszönhetően, amit pedig pont az előbb említett lemezcégek állítottak elő. A modell maga, szerintem nagyon előre mutató, arra az új fogyasztói igényre reagál, hogy ők mindenféle kötöttségek nélkül akarnak zenét hallgatni. Akárhol, akármikor és igazából már a zenét nem is akarják birtokolni a számítógépükön, az mp3 lejátszójukon, vagy a telefonjukon. (De egyébként erre tökéletesen alkalmas az on-demand streaming is, csak kicsit másképp.) Épp ezért inkább együtt kellene működni a két félnek, erősen a fogyasztóorientáltságra gondolni, abból pedig pénzt szerezni.
