Ez a lemez már viszonylag régen megjelent (április 12.), de akkor még a blogom sehol sem volt, azóta pedig valahogy nem jött elő a téma. Most viszont itt van! Elsősorban üzleti szempontból akarok közelíteni hozzá, de előtte egy kis szubjektivitás. Én a Foo Fighters-szel valamikor 2006-2007 környékén ismerkedtem meg, még az Echoes, Silence, Patience & Grace album előtt. Amúgy a nevezett albumot szeretem, a régiek közül inkább csak kedvenc dalokat tudnék említeni, nem egész lemezeket. Ezen kívül láttam a Live at Hyde Park DVD-jüket, ami egyszerűen zseniális. Az egyik legjobb koncertvideó, amit valaha láttam. Pedig láttam néhányat. A zene tetszett, voltak igen jó dalok, meg persze kevésbé jók is. Ahogy az lenni szokott. Nagy rajongó nem lettem, de sokat hallgattam őket. Aztán ez elmúlt, illetve jött négy év szünet albumkiadás tekintetében. Az alatt a négy év alatt sokat változott a zenei ízlésem, szóval várható volt, hogy nem fogom rongyosra hallgatni az új lemezt. Ez így is lett, de az attól még van annyira jó, mint az előző, csak már nem ez az ami kell. Végül is erre a lemezre is az a fajta biztonsági rockzene jellemző, ami korábbiakra is, csak akkor ez még nem fogalmazódott meg bennem. Az albumon vannak nagyon jó dalok, amikben van egy kis kísérletezés is, szokatlan ritmusok, hangzások, meg jó riffek, illetve vannak amolyan átlagos, konfekció termékek is. Az arány kb. fele-fele. Szóval egy jó minőségű, rendes Foo Foghters lemezt kaptunk, amit valószínűleg szintén sokat hallgatna a 3-4 évvel ezelőtti énem.
A Foo Fighters manapság pedig egyre biztosabban ül a trónján. Ezt mutatják a számok is. Pályafutásuk során a Wasting Light volt az első albumuk, ami No. 1 lett Amerikában (azóta 80. a Billboard 200-on). Az első héten 235 000 példányt adtak el belőle az USA-ban. Ez a második legjobb első heti eladást produkáló albumuk a 2005-ben kiadott In Your Honor után, ami 311 000 darabbal nyitott, és No. 2 volt a Billboard 200-as listáján. Kicsit érdekes számomra, hogy a 2007-es Echoes, Silence, Patience & Grace „csak” 168 000 darabbal teljesített a megjelenése első hetében. Azóta persze mindegyik lemez eladásai növekedtek. A Wasting Lightból 2011. július 6-áig 497 000 darab fogyott, az In Your Honorból 2006 októberéig 1 261 000 (sajnos frissebb adatot nem találtam), az Echoes, Silence… lemezből 2010. október 27-ig pedig 889 000 példány. (Az adatok minden esetben csak az USA-ra vonatkoznak.) Amint látható, kereskedelmileg pont az általam leginkább preferált Echoes, Silence… album nem teljesített olyan jól. A Wasting Light az első heti eladások több mint dupláján állt 2011. július elején (három hónap alatt), az In Your Honor kicsit több mint egy év alatt szintén az első heti eladások négyszeresére emelkedett, a 2007-es albumuk első heti értékesítési számai pedig majd’ három év alatt csak 5,3-szeresére. Persze ez sem rossz, csak a többihez képest meglepően alacsony. Az tisztán látható, hogy kereskedelmileg jól teljesítenek a Foo Fighters lemezek, üzletileg egy nagyon jövedelmező vállalkozás a banda (ide értem már a merchandise-t és a koncerteket is). Ehhez jó zene is társul, ami meg már csak hab a tortán. Persze a kiadónak mindegy mi van a lemezen, csak vegyék. De azért egy rajongónak nem. Én ugyan nem vagyok Foo Fighters rajongó, de azért meg kell mondjam, szívesen megnézném őket élőben!
