Tom Morello The Nightwatchman nevű énjének harmadik nagylemeze augusztus 30-án jelent meg. Mint már korábban írtam róla, ez sok újdonságot és változást hozott magával. De végül is kevesebbet, mint Morello nyilatkozatai és a legelőször közzétett It Begins Tonight alapján vártam. Ahogy gondolni lehetett, valóban nem volt célszerű valami Rage Against The Machine zenei örökséget várni ettől az albumtól. Ezt én sem vártam, csak egy-két olyan riffet, vagy szólót, amely a RATM-hez hasonló, és amilyeneket az It Begins Tonightban is hallhatunk. Végül azonban ez a dal lett az egyetlen amolyan igazi elektromos gitáros, kemény riffes szám, amelyekből előzetesen többet valószínűsítettem. A korábbi interjúk alapján ugyanis több elektromos gitárt képzeltem el a zenében, de többnyire csak akusztikus játszik. A klipes Black Spartacus Heart Attack Machine nem a nagy kedvencem, „csak” egy jó dal, nem fogott meg annyira. Az előző albumhoz (The Fabled City) képest több az egész zenekarra, több hangszerre írt dal, de továbbra is vannak egy szál gitáron, szájharmonikával előadott, meghitt hangulatú számok (Branding Iron, God Help Us All), amelyek esetleges eltűnése miatt aggódtam. Feleslegesen. Amúgy a zenekari hangzás mellett szól mindenképpen, hogy változatosabb lehet a zene, illetve így a daloknak jóval nagyobb a mozgósító ereje, gondoljunk csak az album címadójára és igazi indulójára a World Wide Rebel Songs-ra. Egyszerű, könnyen megtanulható szövegű, kórussal erősített refrén, fülbemászó dallamokkal. A címadóhoz hasonló induló válhat a Stray Bullets-ből is. Könnyű elképzelni, ahogy e számokat énekelve menetel a tömeg valamelyik tüntetésen Morello-val az élen. A Facing Mount Kenya is tetszik, van benne valami különleges. Talán amiatt az extra ütőhangszer miatt (aminek a nevét nem tudom), meg kellemes a basszustéma is.
Zeneileg azért ezek után sem szabad túl sok izgalmat várni. Rendesen megírt, minőségi dalok ezek, de önmagukban ennél nem többek. Viszont ezeket a számokat tölti meg szellemi tartalommal Morello. És igazából ez is a lényeg. A mondanivaló, a problémák megéneklése, szolidaritás, tenni akarás. Manapság kevés az olyan, nagy nyilvánosságot kapó előadó, aki ilyen jellegű témákról énekel, az emberek nem akarnak azokkal foglalkozni, inkább szórakozni szeretnének; ezerszer elhasznált sablonokra, „napfény” zenékre vevők. Ez érthető is bizonyos szempontból, nem is kritizálom. Szóval Morello napjaink történéseinek krónikása, a kevés aktív protest dalszerzők egyike. Végül ezek állnak össze - a megfelelő zene, tartalom, azok szívvel-lélekkel való előadása - egy bizonyos arányú keverékévé (amelyet nehéz eltalálni), és ez eredményezhet olyan számokat, amelyekre azt mondjuk, „ennek hangulata van”. Ha ezek zeneileg nem is túl újszerűek, izgalmasak, még akkor is szívesen hallgatjuk őket. Ilyen jellegű személyes kedvenceim a Dogs of Tijuana, a Fifth Horseman of the Apocalypse és a Whirlwind. Még azt is meg kell említeni, hogy sok dalban van szóló, vagy afféle szólószerű szösszenet. Ezek közül többnél támadhat az az érzése a hallgatónak, hogy ezt, vagy ehhez hasonlót már hallott Morello-tól. Ebben viszont nincs semmi meglepő. A szólók többsége pedig kifejezetten jó, kellemes.
Összességében annyit tudok mondani, hogy a változás kisebb volt, mint számítottam rá, de mindenképpen pozitív. Tetszenek a szólók, illetve maga a tény, hogy vannak; aztán jó, hogy egyéb hangszereket is bevont Morello a játékba (ez már meg volt a Fabled City-n is, de ez a lemez jobban tetszik), és az is, hogy maradtak azért egy szál gitáros dalok is. Leginkább az It Begins Tonight ragadott meg, a metálhoz való kötődésem miatt, de ezen kívül is sok jó dal van a lemezen (főleg azokat a „hangulatos” darabokat bírom), valamint kifejezetten tetszik Morello gondolatvilága és hozzáállása. Itt ezek is járnak a zenéhez. Ügyesen alkalmazzák amúgy a vendégénekeseket és a kórusok, vokálok adta lehetőségeket, főleg a korábban említett „indulókban” hatásosak azok. Szerintem egy jó lemezt tett le Morello az asztalra (helyén kezelve a műfaji sajátosságokat, és azt, hogy nem is akart RATM albumot készíteni), ami jobb lett, mint az előző. A dalok többsége értékelhető valamiért, persze akadnak kevésbé jól sikerültek is, ahogy az lenni szokott. Valószínűleg Tom Morello irányába való elfogultságom is közre játszik e véleményben, de szerintem szerethető ez az új The Nightwatchman album. (Az album online meghallgatható ingyen, a következő linken: http://music.aol.com/new-releases-full-cds/spinner#/3)
