A magyar digitális zeneértékesítést bemutató sorozatom negyedik, befejező részéhez érkeztem. Ebben a bejegyzésben a legújabb, digitális értékesítéshez sorolt modellek magyarországi teljesítményéről írok. E modellek a legfejlettebb lemezpiacokon is újnak számítanak, de természetesen ott előbb megjelentek, mint nálunk és meghatározóbbak is. Előfordulhat, hogy nem mindenkinek ismerősek ezek a kategóriák, ezért bemutatom őket néhány sorban.
Az ad-supported modell lényegében azt jelenti, hogy egy szolgáltatás (pl. a Grooveshark, amelyről korábban már írtam) elsősorban reklámbevételekből próbálja fenntartani magát, valamint profitot elérni tevékenysége során. A tisztán ad-supported alapú zeneértékesítés ritka, az többnyire kiegészül pl. fizetős prémiumszolgáltatásokkal stb. Az előfizetéses modell pedig az jelenti, hogy egy havi (vagy éppen kétheti) előfizetési díj ellenében korlátlan hozzáférése van az előfizetőnek a szolgáltató dalaihoz, azokat letöltheti, kiírhatja cd-re, hallgathatja több lejátszón is (persze ezek szabályozása szolgáltatónként eltérhet). Magyarországon ilyenek pl. a Vodafone és a UPC zeneszolgáltatásai.
A magyar előfizetéses zeneértékesítésen belül három további alkategóriát különböztetünk meg: önálló internetes előfizetés, önálló mobil előfizetés és csomag részeként értékesített előfizetés. Az ad-supported modell esetében nincsenek alkategóriák. Előbb nézzük az előfizetéses modell magyarországi teljesítményét (Forrás: MAHASZ):
Amint az ábrán is látható, Magyarországon egyáltalán nem meghatározó az ilyen jellegű (előfizetéses) zeneértékesítés. 2009-ben ugyan összesen 28,4 millió Ft-ot tett ki, ebből 28-at a csomag részeként értékesített előfizetés, amely az előtte évben 0 volt, 2010-ben pedig 0,3 millió Ft. Tehát az ilyen egyszeri növekmény volt 2009-ben, amely azóta szinte nyom nélkül el is tűnt. Abban az évben (2009) így az előfizetéses zeneértékesítés már meghatározó eleme volt a magyar digitális zeneértékesítésnek, de akkor csak valószínűleg valami egyszeri kampány eredményeként történt ez a hirtelen és jelentős mértékű növekedés és 2010-ben már csak 0,7 millió Ft-ot tettek ki az előfizetéses zeneértékesítések. Sajnos arra nem tudok választ adni, hogy mi történt 2009-ben, hogy annyira nagy értékben adtak el csomagban előfizetéseket, de az látható, hogy alapvetően ez a zeneértékesítési modell Magyarországon nem elterjedt, az emberek nem használják, vagy azért mert nem tudnak a létezéséről, vagy, mert nem is érdekli őket (szerintem inkább utóbbi, és meg kell hagyni, hogy az a racionális). Ismereteim szerint manapság Magyarországon a Vodafone (Vodafone korlátlan zene) és a UPC (UPC Music) nyújt ilyen jellegű szolgáltatást, és tudomásom szerint régebben a T-Mobile is, de ők azóta bezárták a boltot.
Az ad-supported modellnek tehát nincsenek alkategóriái, a főkategória magyarországi teljesítményét pedig az alábbi ábra mutatja (Forrás: MAHASZ):
Ez a modell egy évvel később jelent meg (2009) a magyar piacon, mint az előfizetéses, de már az első évében is jóval kiemelkedőbben teljesített, és még tavaly is többet hozott a konyhára. Ez esetben megint csak nagy különbség van az éves bevételek között, amelyre megint csak nagyon nehéz így, simán csak az adatokból választ találni. Én Magyarországon nem tudok olyan stabilan, illetve folyamatosan üzemelő szolgáltatásról, amely reklámbevételekből tartja el magát. Ezek az összegek lehetnek alkalmi, időleges kampányok bevételei is. De a csökkenés megint csak sejtet valamit, még pedig, hogy valószínűleg ez a modell sem vált be annyira hazánkban. A 2010-es 84,1 millió digitális összbevételhez az ad-supported modell csak egy millióval járult hozzá (az előfizetéses modell pedig 0,7-tel), szóval ez sem nevezhető meghatározó bevételi forrásnak.
E viszonylag új zeneértékesítési modellek még a fejlett lemezpiacokon is kialakulóban vannak, de már fényévekkel megelőznek minket. Ugyan a single és album letöltések vezető pozícióját még nem vették át, de én e kettő (főleg az ad-supported) modellben látok fantáziát, persze további finomításokkal, változtatásokkal. Amint láthattuk Magyarországon ezek az értékesítési típusok nem relevánsak egyelőre, illetve úgy tűnik, hogy nem jöttek be üzletileg. De mivel csak három, illetve kettő év adatai állnak rendelkezésre, így messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, azzal még várnunk kell néhány évet.
A magyar digitális zeneértékesítésről szóló sorozatom tehát a végéhez ért. Igyekeztem egy átfogó és alapos képet nyújtani erről a piaci szegmensről, megvizsgálva azt egészen az alkategóriák összetevőinek alakulásáig. Célom az volt, hogy kicsit jobban átlássuk mit is jelent ez a digitális zeneértékesítés és mit takar ez Magyarországon. Remélem a célomat sikerült elérni és hasznos, érdekes dolgokat tudtatok meg!
