Két egymástól eléggé távol álló zenekar egy-egy új dalát vettem közös bejegyzésbe, mert néhány hete mindkettő bandáról írtam, hogy most próbálkoznak a visszatéréssel, hosszú idő és sok változás után új lemez kiadásával. Mindkét dal más, mint elődeik voltak, mindkét zenekar változott, ez talán betudható a tagság változásának a Red hot Chili Peppers esetében (kevésbé), illetve az idők változásának mindkettő esetben. Alább következzen a véleményem!
Red Hot Chili Peppers: The Adventures Of Rain Dance Maggie
Körülbelül azt adják, amire számítottam. Szerintem egyenes folytatása a Stadium Arcadium vonalának. Egy pop dalt hallhatunk, aminek már nem sok köze van a funkos Red Hothoz. Ezt a stílust Frusciante nélkül sem nehéz hozni, az új(abb) rajongóknak nem is fog feltűnni a változás. Meg kell hagyni, hogy az új gitáros (Josh Klinghoffer, hogy ne csak az „új srác” néven illessük) azért egész jól megoldotta a feladatot, inkább úgy mondanám, hogy jobban, mint vártam. A feladat pedig nem volt más, mint hasonlítani Frusciante-ra, legalább gitárjátékban. Néha, főleg a refrénben és a „szóló jellegű” témáknál van egy kis Frusciante utánérzésem. Persze ezt mindenki másképp láthatja. Véleményem szerint most nagyon profin, ügyesen megoldották a gitáros cserét, nem lesznek olyan problémák, mint a One Hot Minute korszakban voltak. Ezzel a dallal kaptunk egy remek, fülbemászó popslágert, aminek főleg a refrénje azonnal hat, beleégeti magát az ember agyába, de a versszak basszustémája sem kevésbé rossz. Ebből a számból simán lehet slágert csinálni. Ha a többi is legalább ilyen minőségű lesz, akkor az eladásokkal, az album fogadtatásával nem lesz baj. Persze az ősrégi Red Hot rajongóknak lehet, hogy ez nem fog tetszeni, de szerintem nekik már a Stadium Arcadium sem volt a szívük csücske. Nagy valószínűséggel magam sem fogom ezt az albumot rongyosra hallgatni. Ilyen ez a popszakma. A lemez amúgy 2011. augusztus 30-án jön ki, tehát azért kell még aludni néhányat.
Blink 182: Up All Night
Hát, hogy vissza nem kanyarodtak a kaliforniai punkhoz az biztos, de jobban belegondolva ez nem is olyan nagy meglepetés. Főleg annak az ismeretében, hogy ugye már a self titled albummal is elég messzire távolodtak onnan. Ezt a dalt, illetve annak stílusát, inkább talán úgy lehetne leírni, mint a Blink 182 című lemez zenei világa egy kicsit színezve a +44 és az Angels & Airwaves stílusával (amiket bevallottan alig ismerek, csak néhány dalukat, tehát előbbi zenekarok rajongói biztosan rám tudnának cáfolni a részletekben, de nagy vonalakban szerintem így van) Ami egyből feltűnik és újnak számít a Blink 182 zenéjében, azok a space rock-os, elektronikus betétek, és talán az Angels & Airwaves vonalról kerültek oda. Valamint nem kevésbé szokatlan a nyitó riff (amely még többször visszatér), ami kis túlzással metalosnak is nevezhető, headbangelésre kismértékben ösztönző. Amúgy a sound maradt (gitár és basszus hangzás főleg a versszakokban, a „metalosabb” részek hangzása új, mivel az ő eszköztárukban ilyen eddig nem volt), egyből felismerhető, hogy ez Blink 182. Maga a dal rendben van, megfelelő marketinggel ebből is lehet sláger. De talán nem annyira slágeres, mint az előbbi Red Hot, bár teljesen más a stílus és a célközönség, szinte felesleges is hasonlítgatni. Ebben az esetben nem igazán volt elképzelésem, hogy merre megy zeneileg a banda, tehát nincs sem öröm, se csalódás, csak akceptálás. De érdekes volt hallani, hogy ők hova pozícionálták magukat öt év után. Amúgy a kicsit space rockba hajló +44 és inkább Angels & Airwaves zenét Blink 182 névvel valószínűleg jobban el lehet adni. De ez még csak egy dal, kíváncsi leszek a lemez összképére, addig nem is fejtegetném tovább a dolgokat. Az album, amelynek címe Neighborhoods lesz, a tervek szerint 2011. szeptember 27-én jelenik meg.
