Mostanában elég sokszor került elő a Mastodon neve a blogomon és most ismét ez fog történni. A „Hegyalja felkészülés” sorozatom ötödik, záró részéhez érkezett, amelynek keretében az idei tokaji összejövetel talán legérdekesebb és egyik legjobban várt attrakcióját jelentő zenekarról fogok írni. A Mastodon 1999-ben alakult Atlantában. Azóta négy nagylemezt, több EP-t és koncertanyagot is kiadtak. A felállásra mondhatjuk, hogy a kezdetektől változatlan. Mindössze annyi történt, hogy az akkori énekes Eric Saner 2000-ben, néhány hónap tagság után kilépett a bandából. Azóta a többi tag (Brent Hinds, Troy Sanders) megosztva vette át az énekesi teendőket, sőt a Crack the Skye albumon már a dobos (Brann Dailor) is énekel, valamint több számban vokálozik is. Stílusukat tekintve manapság talán progresszív rock zenekarnak nevezhetnénk őket, de az elején még inkább sludge metal jellemezte a zenéjüket. Ez volt az, ami összehozta a zenekart is: a sludge metalnak a szeretete, valamint a ’70-es évek hard rock zenéjének.
A zenekar 2001-ben leszerződött a Relapse Records-hoz, majd még ebben az évben ki is adták első EP-jüket Lifesblood címmel. 2002-ben megjelent az első nagylemezük, amelyet Remission névre kereszteltek. 2004-ben jelentkeztek második nagylemezükkel, ami egy koncept album, amely Herman Melville Moby Dickje alapján íródott. A lemez pozitív kritikai fogadtatásban részesült, több neves magazin (Kerrang!, Terrorizer) is az év albumának nevezte. A banda Észak-Amerikában és Európában is népszerűsítette a Leviathant, méghozzá olyan zenekarok társaságában, mint a Slayer és a Slipknot. A Blood and Thunder című daluk (ami talán a legnagyobb Mastodon sláger) több számítógépes játékban hallható (pl. Need for Speedek), illetve játszható (Guitar Hero: Metallica, valamint több japán zenés játékban is). A Leviathan már felkerült a Billboard 200-as listájára. A legjobb helyezése a 139. volt, viszont az Independent Albums listán 13., a Heatseekers Albums-on pedig 5. is volt. Talán pont ennek, vagyis az egyre növekvő népszerűségnek, illetve egyre jobb eladási mutatóknak köszönhetően szerződtette le őket 2006-ban a Reprise Records, amely a Warner Music tulajdonában van. Így a Mastodon már egy major kiadónál folytatta tovább pályafutását. Még az átszerződés előtt, 2006 februárjában kiadták a Call of Mastodon című lemezt, ami az első kilenc daluk (egy self-titled vinyl és a Lifesblood EP dalai) újrakevert változatát tartalmazza. Emellett egy The Workhorse Chronicles DVD-t is kiadtak, rajta interjúkkal és koncertvideókkal.
2006. szeptember 12-én (már a Reprise-nál) jelent meg a harmadik nagylemezük Blood Mountain címmel. Szintén neves társaságban népszerűsítették a lemezt, a Tool oldalán Európában, a Slayerén pedig Ausztráliában és Új-Zélandon. November 1-jén az NBC Late Night with Conan O’Brien show-jában előadták a Colony of Birchmen című dalukat. Ez volt az első szereplésük egy országos csatornán, aminek kb. 2,4 millió ember volt szemtanúja. A nagykiadós háttér ennyit jelent. Ezt a dalt később a 2007-es MTV Music Video Awards-on is eljátszották Josh Homme-mal. Ennek a lemeznek a legjobb helyzése már a 32. volt a Billboard 200-as listáján és négy hétig volt rajta. Majd 2009-ben jött az eddigi utolsó nagylemez, a Crack the Skye. Egy interjúban Bill Kelliher kifejtette, hogy az album az „out of body experience”-ről szól, és olyan fogalmak köré épül, mint az asztrális utazás, féreglyukak és Stephen Hawking elméleti fizikus gondolatai. Már ebből is látható, hogy itt már messze túllépték a sludge metal kereteit. Ez a lemez már nagyon progresszív lett, több tíz percnél is hosszabb dallal. Az album népszerűsítése érdekében a Mastodon pl. a Metallica-val turnézott Európában és 2010-ben játszott a Big Day Out utazófesztiválon is. 2009 októberében ismét szerepeltek az NBC-n, amikor is a Late Night with Jimmy Fallon show-ban eljátszották a Divinations című dalukat. A további fejlődést, szintlépést mutatja, hogy a Crack the Skye már a 11. helyig is eljutott a Billboard 200-on és tíz hetet töltött a listán. 2011-ben jelentkeztek egy élő felvételeket tartalmazó CD/DVD kiadvánnyal (Live at the Aragon), amely lényegében a Crack the Skye albumra épül, annak összes dala hallható/látható rajta, valamint ezen kívül néhány régebbi is. A banda már egy ideje Európában turnézik, a Sonisphere utazófesztivál állomásai mellett (pl. Nagy.Britannia, Franciaország, Svédország, Törökország, Lengyelország stb.) a Rock am Ring/Rock im Park testvérfesztiválon is felléptek. Sonisphere Knebworth-i állomásán egész pontosan ma koncerteztek, amit élőben közvetített a fesztivál honlapja. Meg is tekintettem a koncertet, ami természetesen nagyon jó volt, de Tokajban még többet várok, mivel ott húzónevek lesznek, több lehetőséggel és hosszabb idővel a színpadon. Ezt az eddigi hírek alapján ki is szándékoznak használni és különleges show-val készülnek (a Hegyalja marketingkampány szerint, de talán igaz is lesz). Amint arról már írtam többször is, idén októberben jön a következő nagylemezük, ami a The Hunter címet fogja viselni. Időközben egy eddig kiadatlan (a Crack the Skye album felvételei során készült) dalt is megjelentettek 2011. június 28-án Deathbound címmel, amihez klip is készült.
Véleményem szerint a Mastodon napjaink egyik legjobb és legsikeresebb metal zenekara. Persze a „sikeres”, mint mindig, most is relatív. Nem adnak el milliószámra lemezeket, nem töltenek meg arénákat, de ott vannak a nagy fesztiválokon (ha délutáni időpontban is), a kisebbeken, mint a Hegyalja pedig már húzónevek. Világszerte ismerik a nevüket, zenéjüket, a fejlett világ szinte bármely nagyvárosában képesek megtölteni legalább egy klubot. A zenéjük a mai "nem underground" zenei felhozatalban üdítő kivétel, a Crack the Skye nagylemezük remekmű (nehezen adja magát mivel nem kétakkordos dalok vannak rajta, de sok hallgatás után működik). A vizualitás is erőssége a bandának, gondoljunk csak a borítóikra (bár azokat nem ők készítik, de tudják kivel kell csináltatni). Elvileg élőben is olyat kapunk majd tőlük Tokajban, amit még sokáig fogunk majd emlegetni. Ez lesz az általam legjobban várt koncert abban a néhány napban.
A mostani Hegyalja lesz talán a legerősebb felhozatalú (nekem) fesztivál eddigi pályafutásom során. Nem kis izgalommal várom a koncerteket, na meg, hogy újra Tokajban töltsek egy hetet, ami már önmagában megéri az utat. (Na jó, azért a koncertek sokat dobnak rajta.:) Ezzel a bejegyzéssel tehát a Hegyalja felkészülés elméleti részének végéhez értem, keddtől pedig már a gyakorlat következik!
