A Pennywise egy amerikai punk-rock zenekar, amely 1988-ban alakult Kaliforniában. Felállásukat stabilitás jellemzi, bár több mint 20 éves pályájuk során természetesen történt néhány tagcsere (néha kényszerű), legutóbb 2009-ben, amikor kiszállt az eredeti énekes és az ő helyére érkezett 2010-ben Téglás Zoli. Jelenleg kettő eredeti tag van a bandában, a gitáros és a dobos. Eddig kilenc nagylemezt, egy koncertlemezt és kettő EP-t adtak ki, első nagy, nemzetközi sikereiket a harmadik (About Time, 1995) anyagukkal aratták. Annak idején együtt indultak az Offspringgel és Green Day-jel, pályájuk azonban eléggé különböző. Szintén kaliforniai társak voltak a színtéren a Bad Religion, NOFX, Rancid, Blink 182. A Pennywise több tekintetben is különbözik az előbbi bandák egy részétől, azok kereskedelmileg legsikeresebbjeitől (Green Day, Offspring, Blink 182): ők sosem írtak alá szerződést nagykiadóval, mindig ellenálltak, pedig a ’90-es évek kaliforniai punk hulláma őket is magasba emelhette volna, de ők más utat választottak; valamint a szövegvilágukban. Ezek nekem nagyon szimpatikusak. Zenéjüket tekintve az nem túl változatos, illetve izgalmas, de mindenképpen jó, esetükben a legfontosabbak a szövegek. Társadalmi problémákat feszegetnek, igazságtalanság ellen szólalnak fel, próbálják felnyitni az emberek szemét, tehát a dalok politikai töltettel rendelkeznek. Ezzel természetesen nincsenek egyedül és nem is ők az elsők, akik ezt csinálják, de ők talán az átlagnál hitelesebben, pl. azzal, hogy nem írtak alá nagykiadóhoz. Nagy lehetett a csábítás, mert a kaliforniai punk akkor nagyon népszerű volt, a lázadás pedig amúgy is nagyon jól piacosítható. Persze ők sem tudják mindenre a tökéletes választ és egy dalban nincs is arra lehetőség, hogy egy problémát teljes mélységében bemutassanak, de a lényeg, hogy gondolkodásra akarnak ösztönözni. Igazából talán nem is az a fontosabb, hogy mit mondanak, hanem, hogy elmélkedésre sarkall. Ahogy mondtam, ők sem tudják mindenre a megoldást, ami általában nem olyan egyszerű, hogy csak a kormányra, vagy az olajvállalatokra lehessen fogni, majd azok elpusztításával megoldani, tehát nem kell mindent 100 %-ig megdönthetetlennek gondolni, amik a szövegkönyvben olvasunk. De mindenképpen örvendetes, hogy egy küldetéstudattal rendelkező banda független kiadónál eddig tudott jutni.
Most egy kicsit akkor a zenekar életútjáról. A banda 1989-ben kiadott kettő EP-t, majd 1990-ben leszerződött az Epitaph Records-höz és már ott adta ki debütáló lemezét (Pennywise) 1991-ben. Már ekkor nagy népszerűségre tettek szert a punk közösségen belül az egész Egyesült Államokban. Az 1995-ben kiadott About Time című lemezük volt az első, ami felkerült a Billboard 200-as listájára, méghozzá a 96. helyre és meghozta a nemzetközi sikert is. Nem sokkal később tragédia árnyékolta be a zenekar életét, ugyanis 1996-ban az alkoholproblémákkal küzdő basszusgitárosuk öngyilkos lett. De sokat nem állt a banda, ugyanis néhány hónappal később már ki is jött az új lemez (Full Circle, 1997). A következő albumokkal tovább növelték népszerűségüket, amit nagyon jól mutat, hogy mindig egyre jobb helyezéseket értek el a Billboard 200-as listáján. A Full Circle 79., az 1999-es lemez (Straight Ahead) 67., a 2001-es Land of Free? pedig 67. lett, illetve ezek voltak a legjobb helyezéseik ezeknek a lemezeknek. Utóbbi az Independent Albums listán 2. lett. Amúgy ha ellentmondást akarunk keresni a pályájukban, lehet is felfedezni, mert nem csak akkor vagy sikeres és keresel sok pénzt, ha nagykiadónál jönnek ki a lemezeid, hanem akkor is vastagabb lesz a pénztárcád, ha független kiadónál vagy. Azzal, hogy egyre magasabbra kapaszkodtak a Billboard listán, egyre több lemezt adtak el, egyre több pénzt kaptak érte, egyre több koncertet adtak, amiért szintén több pénzt kérhettek el. Tehát pont az a gépezet emelte őket egyre magasabbra még nagykiadó nélkül is, ami ellen lázadtak (a gépezet ugyanaz, csak független kiadónak hívják, de ők sem jótékonyságból teszik a dolgukat). A lázadó, egykor nem túl pénzes tagoknak biztos, kényelmes megélhetést hozott. De ez elkerülhetetlen, és ez a legnagyobb belső ellentmondása a rockzenének. Főleg az ilyen politikus, lázadó rockzenének. Sikeres mindenki szeretne lenni, ez egy fontos mozgatórugója egy zenekarnak. Ha sikeres akarsz lenni, ahhoz kellenek rajongók, akik megveszik a lemezed, elmennek a koncertedre. Ezzel viszont te sok pénzt kereshetsz az általad ez esetben megvetett kapitalista gépezet segítségével. Ilyen módon hitelét veszítheti egy zenekar, vagy pedig vállalja, hogy továbbra is játszik hetente egyszer ugyanabban a klubban, ugyanannak a közönségnek és így jóval kevesebb emberhez juttathatja el amúgy értékes (persze nem minden esetben) üzenetét. De azt is hozzá kell tenni, hogy egy kereskedelmi siker nagymértékben felhígítja a rajongótábort. Az ilyen zenekaroknál elő is fordulhat az a probléma, hogy a közönség egy (nagyobb) része csak egyfajta előre gyártott, steril lázadást keres, abban a két órában sűrűn mutogatja a középső ujját, elküldi a multikat és a kormányt a pokolba, majd, mint aki mindent megtett, a koncert után hazaballag. Ezzel számára a dolog le van tudva, ő lázadott. Nevezhetjük őket konzumlázadóknak. Igazából ezzel a „lázadással” csak azt támogatta, ami ellen elvileg felemelte a hangját, a pénzéért megadták neki azt a terméket (lázadás) néhány órára, amire vágyott. Tehát a Pennywise-nál is vannak ilyen dolgok, kompromisszumokat mindig kell kötni, ha akarsz, ha nem, de ők még úgy csinálják ezt, ami a hitelesebbek közé sorolható, és ők aztán végképp nem tehetnek arról, hogy ilyenek az emberek és általában nem akarnak gondolkozni.
Tovább menve az időben, a 2003-as From the Ashes lemezükkel tovább ostromolták a csúcsokat, ez már 54. is volt a Billboard 200-as listáján. Viszont a legutolsó két albumuk (The Fuse, Reason to Belive) már egyre alacsonyabb pozíciókat tudhatott magáénak (78., 98.). Aztán 2009-ben kiszállt a zenekarból Jim Lindberg énekes, akinek a helyére a többiek Téglás Zolit vették be, hivatalosan 2010 februárjában, de már előtte is voltak koncertek, amiken ő énekelt. A banda azóta is rendületlenül fojtatja a munkát és elvileg idén várhatóan megjelenik ennek eredménye, amely már a tízedik nagylemezük lesz. A zenekar annak ellenére, hogy nemzetközileg ismert és a Billboard listák tanúsága szerint is sikeres lemezeket adott ki, 2007-ig „csak” kb. 3 millió lemezt adott el (bizonytalan az adat megbízhatósága), de hozzá kell tenni, hogy független kiadós előadóként ez nagy teljesítmény. Összehasonlításképp pl. a Green Day, az Offspring, akik nagykiadóhoz szerződtek az évek során több tízmillió lemezt adtak el. Tehát ha a Pennywise célja ennek a fajta kommercializálódásnak az elkerülése és lehetőleg hiteles underground bandának való megmaradás volt, akkor ez sikerült. Ezt bizonyítja az is, hogy a Youtube-on jellemzően maximum néhány százezres (kivétel persze van) a klipjeik nézettsége, amikből amúgy nincs is sok.
Összefoglalva szerintem mindenféle ellentmondás ellenére egy hitelesnek nevezhető politikai töltetű szövegekkel operáló punk zenekar látogat majd Tokajba, hogy egy kicsit itt is gondolkodásra késztesse az embereket. Ami persze egy fesztiválon nagyon nehéz ügy, de amúgy is. Nem is tudom mi viheti őket mindig előre ezen a nehéz úton immáron több mint 20 éve. Ha még most is meggyőződésből csinálják (szerintem igen), akkor minden tiszteletem az övék. A lényeg tehát, hogy egy legendás ellenálló érkezik Magyarországra, és akinek netán lázadni támadna kedve egy kicsit a rendszer ellen, annak meg lesz erre a lehetősége Hegyalján.
