Második bejegyzésem a Heaven Shall Burn nevű zenekart fogja bemutatni. A banda a németországi Saalfeldben alakult 1996-ban. Zenéjük többféle stíluselemet felvonultat, mint metalcore, deathcore, thrash metal, death metal. Az biztos, hogy nagyon kemény. A tagság a megalakulás óta szinte változatlan, egyetlen egy csere történt gitáros poszton 2005-ben. Ez jelzi a tagok elkötelezettségét és természetesen azt is, hogy viszonylag hamar sikereket tudtak elérni, és így nem indult meg a jövés-menés a bandában. A név alapján valamiféle black metalos, sátánimádó banda képe ugorhat be elsőre, de egyáltalán nem erről van szó. Ebből a szempontból viszont a név telitalálat, mert mindenki felkapja rá a fejét, elég provokáló. A tagok elmondása alapján a nevet egy Marduk album címe ihlette (de hozzátették nem Marduk rajongók) és itt inkább, mint egy metaforát használják a „heaven” szót az emberek fejében saját maguk által kreált „hamis paradicsomra”, mivel az emberek inkább becsukják a szemüket és nem kíváncsiak az igazságra, ami néha fájó. Szóval véleményük szerint ennek a hamis mennyországnak kell égnie. Ez a névválasztás és a mögötte lévő gondolatiság már előrevetíti, hogy itt súlyos gondolatokkal fogunk találkozni zenehallgatás közben. Szövegvilágukat az antirasszizmus támogatása, a szociális egyenlőtlenség és az igazságtalanság elleni küzdelem jellemzi.
Pályafutásuk során elég sok kiadvány fűződik a nevükhöz (EP-k, split lemezek, nagylemezek, DVD stb.), most csak a legjelentősebbeket veszem sorra. 1998-ban jelentkeztek első hangzóanyagukkal, az „In Battle There Is No Law” című EP-vel. Aztán később aláírtak a Lifeforce Records-hoz és a 2000-es debütáló albumuk (Asunder) már ott jelent meg. Szintén ennél a kiadónál jött ki 2002-ben az azóta a rajongók által legtöbbet emlegetett, alapműnek számító Whatever It May Take. Az ezt követő turnén játszottak Angliában, Izlandon és Dél-Amerikában is. 2004-ben megjelent Antigone az előzőekhez képest dallamosabb, köszönhetően az iker gitártémáknak. 2006-ban kiadott Deaf to Our Prayers idején már egyre ismertebbek voltak, azóta eltelt években többször játszottak a Wacken Open Air fesztiválon is. 2007-ben aztán újra kiadták a közönség is kritikusok által is elismeréssel fogadott Whatever It May Take albumukat. Ez is mutatja ekkoriban már egyre jobban felfelé ívelő népszerűségüket. Azóta ezt sikerült megfejelni a 2008-as Iconoclast I: The Final Resistance lemezükkel, ami már szerepelt a Billboard Heatseekers Albums listáján, a 30. helyig jutva. Ez egy konceptalbum, amely témái a szekularizmus, Nietzsche „Isten halott” filozófiája, a II. világháborús német ellenállás, és a németek ma is tartó múlttal való megbékélése köré épülnek. Ezt követte 2009-ben egy Bildersturm – Iconoclast II (The Visual Resistance) című DVD, amely kettő koncertanyagot is tartalmaz, egyet a 2008-as Summer Breeze fesztiválról, egyet pedig egy 2008. szeptemberi bécsi koncertről. Legutóbbi kiadványuk 2010-ben jelent meg Invictus (Iconoclast III) néven, ez a Billborad Heatseekers Albums listán a 47. helyig jutott.
A zenekar tehát mindenképpen érdekes színfoltja a metál színtérnek, főleg szövegeik, gondolatviláguk miatt. A mai, általában gondolatmentes zenében ők próbálják az embereket elmélkedésre sarkallni és rombolni azt a „hamis mennyországot”. Amint látható sokan továbbra sem kíváncsiak a valóságra, vagy legalább is az ahhoz közelítő tényekre, mivel nem hallgatják milliók a bandát és inkább maradnak a saját paradicsomukban. De ilyen ez a világ, ők annyit tehetnek, hogy fáradhatatlanul csinálják tovább a dolgukat. Egy biztos: ha sok embert nem is sikerül az oldalukra állítaniuk, de hatalmas földindulás várható a Heaven Shall Burn koncertjén Tokajban!
