Egy korábbi bejegyzésben már írtam a Grooveshark szolgáltatásáról a fogyasztó szemszögéből, most pedig igyekszem üzleti és jogi szempontból bemutatni. A címben szereplő „jogi modellje” kifejezés kicsit csalóka, mert jobban megnézve a Grooveshark jogi modellje az, hogy nincs jogi modell. Az egész rendszer még úgy indult, hogy on-demand streaming szolgáltatást nyújtott, a regisztrált felhasználók feltölthették a számítógépükön lévő zenéiket, majd azok lejátszásai után pénzt kaptak (dollár centekre kell gondolni). Mára ebből az on-demand streaming és a feltöltés lehetősége maradt pénz nélkül. A jogi modell hiánya itt is látható. A felhasználók által feltöltött számok majdnem 100 %-a valószínűleg illegálisan került fel az oldalra. Ha valaki legálisan szerzett be egy albumot, akkor sincs joga azt közzé, illetve meghallgathatóvá és/vagy letölthetővé tennie az interneten, nem is beszélve arról, ha már az illegálisan beszerzett dalaikat töltik fel a fogyasztók. Ezt már csak megfejelte az, hogy ezek a felhasználók még pénzt is kaptak a feltöltött dalaik lejátszásai után. Az előbb említett jogsértések miatt, az eddigi ismereteim alapján, azonban senkit sem ért semmiféle jogi következmény. A Grooveshark amúgy az esetleges jogsértésekből eredő minden felelősséget, kár megtérítését stb. a dalok feltöltőire hárít.
Ezek után sejthető, hogy a dalok szerzői, előadói és a kiadók nem nagyon profitáltak ebből a szolgáltatásból (a „szolgáltatás” alatt minden esetben a Grooveshark szolgáltatását értem). A dalaik az ő engedélyük nélkül kerültek feltöltésre és semmiféle részesedést nem kaptak a Grooveshark bevételeiből. Ez véleményem szerint nekik is, főleg a lassúságuknak is köszönhető, mivel nem is nagyon foglalkoztak ezekkel a dolgokkal. A Grooveshark 2007-ben kezdte meg működését, majd két évvel később eszmélt az első nagykiadó (az EMI), és azonnal perelte is a szolgáltatót szerzői jogsértés miatt (tehát 2009-ben). Az ügy végül is úgy zárult le, hogy a két fél licensz szerződést kötött és most elvileg az EMI katalógusának lejátszásai után részesedést kap a Groovesharktól. Azonban érdekes, hogy Pink Floyd dalok nem találhatók a szolgáltató oldalain és így nem is hallgathatók, mert a zenekar 2010 márciusában beperelte az oldalt (pontosabban annak működtetőjét az Escape Media Groupot) ki nem fizetett járandóságok és egyéb jogsértések miatt. Ez igazából azért érdekes, mert a Pink Floyd kiadója az EMI, amivel elvileg már rendezte a jogi problémákat a Grooveshark. De a per folyományaként az összes Pink Floyd dalt letörölték az oldalról, és ma sincs fent egy sem. 2010-ben egy másik nagykiadó, a Universal Music is bíróság elé vitte az ügyet, természetesen hasonló okok miatt, mint az EMI. Erről az esetről azonban sajnos nincsenek további információim. Tehát itt látható, hogy jogi szempontból nincs minden rendben a Grooveshark háza táján, mondhatni a jelenlegi szabályozást nézve, jogsértő elvekre építették a szolgáltatást.
Az üzleti modell ennél már előremutatóbb. A cég szerint legfontosabb bevételi forrásaik a reklámbevételek és a fizetős extra szolgáltatásokból befolyó összegek. Ebből próbálja fenntartani magát a Grooveshark, ami úgy, hogy nem nagyon fizet (elvileg csak az EMI-nak) a zenék használata után, még kivitelezhető is. További bevételi forrásként számolnak, majd egy a jövőben megjelenő Grooveshark alkalmazás piacra dobásával. Azok a fizetős extra szolgáltatások havidíj ellenében vehetők igénybe, de szerintem nem sok pluszt nyújtanak, legalább is nem olyat, amiért én személy szerint fizetnék (pl. havidíj fizetése esetén reklámmentessé teszik az adott felhasználó profilját stb.). Ugyan nem tudni mennyi a bevétele a cégnek évente, de így talán még jövedelmező is lehet. De az egészét tekintve a Grooveshark modell a jogi hiányosságok miatt nem megoldás.
A modell nem megoldás, de a magyaroknak ilyen típusú szolgáltatásból ez áll rendelkezésre. Ugyan jogilag nem tökéletes, de ez egy átlag magyar zenefogyasztót nem hiszem, hogy zavarna. A használata ingyen van, korlátlan és szinte akármilyen dal megtalálható rajta. Az oldal igénybe vétele zenehallgatásra pedig önmagában nem illegális. A Grooveshark szolgáltatása nem sokban különbözik a kalózkodástól, mondjuk úgy, hogy több hasonlóságot mutat vele, mint különbséget. Egy kis különbség az, hogy elvileg az EMI már kap részesedést a bevételekből, illetve itt a dalok konkrétan a zenelejátszó eszközre való letöltés nélkül is hallgathatók. Egy nagy hasonlóság, hogy itt is nagy méretben folynak a szerzői jogsértések, a jogtulajdonosok nagy része biztosan nem kap semmiféle fizetséget a Groovesharktól. De ez egyelőre sok kiadót és jogvédőt sem zavar annyira, hogy foglalkozzon az üggyel, szóval akkor a zenefogyasztókat miért zavarná?
Alapvetően az ilyen jellegű (ad-supported, on-demand jellegű streaming) szolgáltatásokban látok jövőt, rendezett jogi és üzleti viszonyok között. Értem ez alatt mind az audio, mind a video streaminget. Ahogy a Groovesharknál, úgy a többi ilyen szolgáltatásnál is (Spotify, Rhapsody stb., amelyek itthon nem érhetők el) kulcskérdés mennyi fogyasztót tudnak rávenni arra, hogy különféle (a reklámmentesnél jobb) prémiumszolgáltatásokért fizessen. Hosszútávon ez meghatározó a túléléshez. A Grooveshark kínálatát tekintve amúgy, hatalmas versenyelőnyben van a jogilag tiszta (vagy arra törekvő) hasonló szolgáltatókhoz képest (pl. Spotify), mert míg azok hosszas tárgyalásokat folytatnak/folytattak a kiadókkal a dalok licensz szerződéseiről, a fizetendő részesedésről, addig a Grooveshark egyszerűen csak feltöltette a felhasználókkal azokat (persze ez nem a követendő példa) és e számok után alig fizet valakinek. Tehát nagyobb a kínálatuk és kevesebb a költségük, de jogilag messze nem tiszta, amit csinálnak. De amint írtam, valószínűleg egy átlag zenefogyasztót ez a legkevésbé sem zavar, és hozzá kell tennem ez talán valamivel még így is jobb választás, mint a „klasszikus” kalózkodás. Legalább is a fogyasztó nem jár rosszabbul, a szerzők, kiadók meg előbb-utóbb talán kapnak valami kis pénzt ebből az egészből (itt csak a Groovesharkra gondolok). Ilyen jellegű modellt alkalmazó szolgáltatóknál vannak rendezett jogi körülmények között működők is, amely már hoznak pénzt a jogtulajdonosoknak. A kérdés, hogy mennyit (sajnos nem nagyon vannak erről adatok) és hogy hosszútávon is működőképes lesz-e ez az új típusú zeneértékesítési modell. Az idő eldönti.
