Rockhaven

Mivel nem csak az első heti eladás számít egy album életében, ezért arra gondoltam, hogy szánok egy bejegyzést arra, hogy tavaly megjelent, hozzám valamiért kötődő és a blogomon is felületet kapott lemezek az óta elért teljesítményét bemutassam (később lesz majd szó a tavaly nagyágyúkról is). Hozzá kell tennem, hogy jóval könnyebb első eladási mutatókat (USA tekintetében) találni, mint bizonyos időszakra vonatkozó összeladásokról (a megbízhatóság további kérdés), így sajnos az Incubus If not now, when című lemezéről nem tudok írni, pedig szándékoztam. Amikről viszont tudok: Foo Fighters – Wasting light, Red Hot Chili Peppers – I’m with you, Blink 182 – Neighborhoods és Mastodon – The hunter. (Szintén fontos lemezek voltak számomra 2011-ben a The nightwatchman, a Superbutt új anyagai és a Rammstein válogatáslemeze, de ezekről semmi információm nincs.)
Szóval kezdjük a Foo Fighters tavalyi lemezével. Ez április 12-én jelent meg és 235 000 példány kelt el belőle az USA-ban az első héten, ezzel a lemez a második legjobb nyitást produkálta a Foo Fighters pályája során (első az In your honor 311 000-rel 2005-ből). A Wasting light eladásai kevesebb, mint három hónap múlva már 497 000 darabon álltak, 2012. január 6-ig pedig összesen 663 000 fogyott belőle a tengerentúlon. Kicsit kevesebb, mint kilenc hónap alatt 2,8 szeresére nőtt az első heti mutató. Világszinten (USA-val együtt) kettő milliót adtak el az albumból. Szerintem sikeres a lemez és ráadásul jó is.
A következő a sorban a Red Hot Chili Peppers öt év után megjelent új anyaga. Az I’m with you augusztus 29-én jelent meg az USA-ban és 228 926 darab ment el belőle az első héten. Tavaly év végéig 458 000 fogyott belőle, ami duplája az első hetinek és mindezt négy hónap alatt érte el. Ez valamivel lassabb ütemű, mint a Foo Fighters esetében, de szerintem nem rossz. Persze nem mindegy mit várt a kiadó, főleg a Stadium Arcadium után, amiből egy hét alatt fogyott szinte ennyi (egész pontosan 442 000). De az öt évvel korábban volt, azóta az emberek már sokkal kevesebb eredeti zenét vesznek. Világszinten (USA-val együtt) 1,7 millió ment el az albumból 2011 végéig. Szerintem sikeres ez a lemez is, de nem tetszik.
A harmadik korong a Blink 182 nyolc év utáni visszatérő lemeze. A Neighborhoods szeptember 27-én jelent meg, az első héten 151 000 darabot kapkodtak el a boltok polcairól az USA-ban, ami szintén nem rossz a maga kategóriájában. 2011 végéig 259 000 fogyott belőle, ami 1,7 szerese az első heti adatnak kb. három hónap alatt. Ez nagyjából a Red Hot lemezének fogyási ütemével egyezik, csak mások a nagyságrendek. Arról nincsenek adataim, hogy világszinten hogy állnak az értékesítések, de szerintem egy millió körül. Az album amúgy nem lett nagy kedvencem.
Az utolsó lemez pedig, a tavalyi év számomra legfontosabb korongja, a Mastodon várva várt ötödik stúdiólemeze. A rendszeres olvasók a tegnapi Mastodon jelentésemben már olvashattak róla, de most akkor újra: a The hunter szeptember 27-én jelent meg a tengerentúlon és 39 000 darab kelt el belőle egy hét alatt. Ez december közepéig (49. hét vége) 75 133-ra emelkedett, amit 1,9-szerese az első heti mutatónak 2,5 hónap eladásai alapján. Ezzel fogyási ütemben jobb, mint a Red Hot, vagy a Blink új anyaga, persze jóval alacsonyabb példányszámmal. Hogy ez a lemez hogyan állhat világszinten, arról nem tudok semmit, pedig talán ez érdekelne a legjobban. Tippem szerint talán olyan 250 000 példányt vásárolhattak belőle (USA-val együtt). Ez a korong természetesen, ahogy az eddigiekből kiolvasható, nagy kedvenc lett.
Tehát így állnak a fenti albumok megjelenésük után, remélem érdekes volt az összeállítás. Nekem mindenképpen. Valamikor később pedig tavalyi „pénztárcanyitogató”, nagyágyú albumok adataival jelentkezem.