Rockhaven

A lemezcégeket mindig is adták-vették az üzletemberek, ennek eredményeként jött létre napjainkra a négy major kiadói csoport (Universal, Sony, Warner, EMI), amelyeknek milliónyi leányvállalata működik (amiket felvásárlás útján szereztek), sok esetben pedig független kiadók katalógusát is terjesztik. Idei nagy hír volt a Warner Music értékesítése, amelynek új tulajdonosa Len Blavatnyik orosz milliárdos lett (az Access Industries tulajdonosa) 3,3 millárd dollár kifizetése után. A tranzakció eredményeként a lemezkiadó és a zeneműkiadó is a tulajdonába került, ezek (tehát a Warner Music) bevétele 2010-ben 2,984 milliárd dollár volt. A Warnerhez kapcsolódó hazai vonatkozású fejlemény, hogy a cég 2010-ben bezárta magyarországi irodáját (több kisebb közép-európai országhoz hasonlóan) és azóta csak közvetetten van jelen a magyar piacon, az mTon Kft.-vel (Magneoton) kötött szerződésük értelmében ez a magyar kiadó terjeszti a katalógusukat hazánkban. Ekkoriban az EMI-ról már tudni lehetett, hogy súlyos pénzügyi gondokkal küzd a régen szebb napokat látott, legendás kiadó. 2010-ben bejelentette a cég, hogy legalább 100 millió fontos tőkeinjektálásra van szüksége a fennmaradáshoz. Később tartozásai, törlesztő részleteinek csúszása miatt 2011-ben (ekkor a Terra Firma tulajdona volt, ők próbálták talpra állítani) a hitelezője - a Citigroup - birtokába került, amely 300 millió fonttal tervezte újratőkésíteni az EMI-t. De a bankóriás valószínűleg alapvetően nem akart beszállni a zeneüzletbe, vagy ha akart is volna, végül túl költségigényesnek (és kockázatosnak) ítélte azt és idén nyáron pályázatot írt ki az EMI-ra. Az azóta eltelt időszakban, főleg az elmúlt egy-két hétben rengeteg minden történt, a szálak követhetetlenek, semmi biztosat nem lehet mondani, minden potenciális vevő és az eladó is taktikázik. Ami biztos, hogy a Citigroup kb. négy milliárd dollárt szeretne kapni a kiadóért (lemezkiadó és zeneműkiadó együtt; de külön értékesítésre is nyitottak), amely ugyan ramaty pénzügyi helyzetben van, de előadói portfoliója továbbra is rendkívül értékes. A vevők között megjelent a korábban már említett Len Blavatnyik (így lényegében a Warner), a Universal Music, a Sony és a Bertelsmann is (a néhai BMG tulajdonosa). A korábbi tárgyalások során több lehetséges vevő is kiszállt, majd később mégis visszatértek a tárgyalóasztalhoz. Az ilyen jellegű fennakadások oka természetesen az ár kialakítása során a két fél között mutatkozó túlságosan nagy szakadék volt. Szóval jelenleg úgy tűnik a három másik nagy kiadó továbbra is versenyben van és nagyon érdekelt az EMI felvásárlásában, ami a négy major közül a legkisebb. A Universalnak azért lenne annyira fontos, mert így megerősíthetné az egyre ingatagabb vezető pozícióját, hasonló okok játszanak szerepet a Sony-nál is (csak ők ugye lépést akarnak tartani a Universallal, illetve átvenni tőle a vezető szerepet), a Warnernek pedig azért érdekes a dolog, mert felzárkózhatna a két legnagyobb kiadóhoz és így szinte három, majdnem egyforma nagyságú kiadói csoportosulás jönne létre. Az okok, célok tehát tisztán láthatók, amik valószínűleg azt fogják eredményezni, hogy tovább koncentrálódik a lemezpiac és a közeljövőben három cég kezében lesz az, ami eddig négyé volt, és ami hozzávetőlegesen a világ zeneértékesítésének több mint 75 %-át jelenti.